Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

nem. A kis Milán érzi, hogy ez igazságtalan, csú­nya dolog, egyszerűen „blicceli" az órákat, dacos­kodik és bizony sok gondot okoz szüleinek. Sze­rencsére új tanító jön a faluba, a fiatalabb, mo­dernebb gondolkozású Rapos, aki rögtön észreve­szi a lelkész fiának nem mindennapos tehetségét. Magához veszi, foglalkozik vele az iskolán kívül is és megkedvelteti vele a tudományokat. Besztercebányán leveleket bont a postáskisasszony a haza megmentésére A tízéves fiú elveszíti atyját és ez a veszteség sokáig ráfekszik az ifjú lélekre. De az élet halad tovább és a gyerek Besztercebányára kerül a gim­náziumba. Együtt lakik Mudroň Igorral, megis­merkedik Ruman Jánossal és Gasperikkel. A négy gyerek összebújik, kicserélik egymással szlovák olvasmányaikat és megbeszélik maguk között az elolvasott könyveket. Két tanáruk is akad, Kmet és Grossmann, akik szlovák szellemben nevelik őket. Ezek voltak az utolsó mohikánok a magyar közoktatásban és különösen Besztercebányán, amely ebben az időben erősen elmagyarosodott már. Milánnak azonban nem ez volt az egyetlen szlovák oktatása és buzdítása. Ott volt a közelben unokabátyja, Hodža József, radványi lelkész, va­sárnap délutánonként őt látogatta meg, ott aztán kapott uzsonnára jó meleg kávét és még melegebb előadásokat a szlovák költészetről. A fiatal Hodža jó tanuló volt, kitűnő eredményeket ért el, szeret­ték is tanárai, míg egyszer aztán ki nem esett a kegyekből. Ez az első összeütközése tanáraival természetesen nemzetiségi síkon zajlott le. A fiú 44

Next

/
Thumbnails
Contents