Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

szlovákul írt édesanyjának és természetesen leveleit szlovákul is címezte meg. A postáskisasszony Major tanár úrnak, a magyar nyelv tanárának nővére, figyelemmel kísérte ezt a levelezést. Úgvlátszik, a postáskisasszonyoknak nemcsak az volt a feladatuk, hogy a küldeményeket kellő módon eligazítsák, hanem besúgó szolgálatra is igénybe vették őket. A hazafias postáskisasszony jelentést tett bátyjának, Major tanár úrnak, megindult a vizsgálat és a súlyosabb következményektől csak az mentette meg a diákot, hogy az intézet és különösen Major tanár úr legjelesebb növendéke volt. Ezenkívül már akkor ügyes cikkeket írt a tanulók lapjába. A ti zenkétéves publicista bocsánatot nyert. A soproni évek A besztercebányai szép napok nem tartottak sokáig. 1890-ben Hodža anyja Grácba költözött, ahol bátyja, dr Plech Aurél, Galíciába szakadt kitűnő orvos, „császári tanácsos", kis birtokot vásárolt. Milán a soproni gimnáziumba kerül, ahol csakhamar feltűnt mint kitűnő gyorsíró. Az ötödik osztályban első állami díjat nyert gyorsírásban és a havonként megjelenő „Gyorsíró Lapok" szerkesztői székébe hívták meg. Sopronból gyakran meglátogatta édesanyját Grácban, ahol németül kezdett tanulni. Azonban Sopronban is rövid időn belül kitellett a becsület. Egynéhány tanára csakhamar üldözőbe vette, mert bár Petőfiről a legjobb dolgozatot írta, szlovák iskolatársaival következetesen szlovákul beszélt. Éppen a nemzeti ünnepen kapott emiatt szigorú tanári dorgatóriumot. Vá45