Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)
Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok
Aktivizmus a magyar politikában Ami a magyar aktivizmus frontján történt, abban az ő alkotó keze is benne van. Az aktivizmus nem mai keletű. Már az államfordulat után jelentkezett és részt kért az államalkotás munkájából az az osztály, amelynek egyedül voltak alaposan bevált szervezetei: az ipari munkásság. A munkás a nemzetközi osztályharc alapján áll, számára a határok eltolódása tulajdonképpen pozitívumot jelentett. Odaát semmi joga sem volt, itt pedig a szociális intézményeken kívül választójogot is nyert és ezzel tényezője lett a törvényhozásnak. Számára csak az volt a fontos, hogy szervezetei útján minél nagyobb szociális előnyöket vívjon ki magának. Ez nem is volt nagyon nehéz, hiszen a szociáldemokrata munkásság uralmon volt; a miniszterelnök, Tusar maga is a párthoz tartozott. Alig egy-két évvel később a magyar parasztság egyrésze is részt kért az államalkotó munkából. Hűséget ajánlott a hűségért és földet kért, amelyhez minden isteni törvény és emberi igazság alapján jussa is volt. Földet kért és kapott és ezzel a nagybirtokosok pártjának szemében a hazaárulás leggonoszabb példáját mutatta. Mert ezek a nagybirtokosok sok mindent elveszítettek, földet, hatalmat, befolyást, de egy még megmaradt nekik és ha ez a privilégiumuk idővel el is halványult és a rozsda kikezdi, ők görcsösen ragaszkodnak hozzá. Ezek az urak határozzák meg, ki a magyar és ki a hazaáruló. Az a mágnás, akinek ősei ezer esztendőn keresztül minden egyes alkalommal jó pénzért, birtokért el165