Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

árulta a hazát, kiszolgálta a császárt, a törököt, vagy akár az ördögöt is, az hazafi. Ellenben a pa­raszt, aki ezer esztendőn át védte a hazát, amelyből egy talpalatnyi sem volt az övé, most azonban a földreform útján pár holdhoz jutott, az hazaáruló. Csakhogy a gonosz példa is ragadós, az elámí­tott és politikai pórázon vezetett nagy paraszti tömegek szeme felnyílt. Akik eddig némán szavaz­tak a kastélyok lakóinak listájára, elégedetlenked­ni kezdtek. Rájöttek, hogy az urak merev negatív politikája a tömegeknek nem jó, legfeljebb a tör­vényhozó uraknak, és a republikánus tábor egyre erősbödött a „magyar pártok" dezertőrjeinek csat­lakozásával. Szent-Ivány József új utakat keres Szent-Ivány Józsefet, a magyar nemzeti párt vezérét nemcsak ez a körülmény késztette arra, hogy hirtelen frontot változtasson és eddigi fegy­vertársait, Szüllő Géza keresztényszocialista párt­ját cserben hagyva tárgyalásokat kezdjen a kor­mánnyal a magyar kisebbség jogos követeléseinek teljesítéséről. Az okos és politikailag iskolázott Szent-Ivány ugyan maga is az ezerholdasok osz­tályába tartozik, de lehetetlenség tőle bizonyosfo­kú jóhiszeműséget elvitatni. Bizonyára a jóakarat vezette most is abban a szándékában, hogy a ma­gyar kisebbség számára azokat a jogokat kivívja, amelyek minden nemzeti kisebbséget kétségtelenül megilletnek. De a politikai okosság is azt diktálta, hogy az aktivista „A Reggel" nemzeti követeléseit túllicitálja. Ez a lap 1927 június 1-i számában négy pontban állítja fel követeléseit: 166

Next

/
Thumbnails
Contents