Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

36. Simonffy Margit

e sajátságosan csengő asszonyhang lírai gazdagságát. Rendkívüli hangszer SLmonffy Margit hangja, rendkívül hatásos a külső megjelenése — olyan, mint egy prerafaelita kép — és mind e természettől való gazdagság mellett a mély értelem, a költészet világában való tökéleites elmerülés, a fejlett beszédművészet nagy eseménye az övé. VAJDA MÁRIA : SIMONFFY MARGITRÓL A rádió, — alig néhány év előtt még a 20.-ik század kultúrcsodája, ma már minden legkisebb otthonban megtalálható, úgyszólván a berendezéshez tartozó cikk, — lehetségessé teszi, hogy Simonffy Margit művészetét csaknem teljesen egészében élvezhetik szülővárosának, Nyitrának lakói is. Simonffy Margitot ma a legjobb magyar szavalónak tartják. Hosszú az út, amit a néhai nyitrai törvényszéki tanácselnök leánya megtett, amíg a maga művészetében első lett, aki Császár Elemér és Herczeg Ferenc előadásait illusztrálja az egyetemen, aki dísztagja a Lafontaine-Társaságnak, a Goethe irodalmi társaságnak, az írónők Egyesületének és megannyi egyesületnek, mely buzgón és büszkeséggel választotta meg. Simonffy Margit ezt a hosszú utat rövid pár év alatt tette meg, tisztán tehetsége által vezérelve. De hagyjuk, hogy önmaga saját szavaival mondja el szép pályafutását, amint azt szerényen és őszintén, gellérthegyi villájának könyves-szobájában elmondotta nekem : — Gyűlöltem gyermekkoromban a szavalást, talán már akkor éreztem, ha nem is tudatosan, milyen ok nélküli és szörnyű a hamis pátosz, amivel gyötrik a tanulókat az iskolában. A verseket szerettem, de ha szavalva hallottam, éreztem, hogy nem találom meg azt a szépséget, amit olvasva kaptam. A háború alatt Grácban voltam intézetben, alkalmam nyílt igazán nagy művészeket hallani : Moissit, Wüllnert, Klitschet, Waldent. Felejthetetlen élmény volt, szinte döbbenve figyeltem, azt az óriási hatást, magamba, hallgatókon, amit az élőszőszó varázsa keltett. A versek éltek az előadók ajkán, a holt betűk megelevenedtek, megértettem és megéreztem a költőt. Gyönyörű volt, művészet volt. És ezt akartam én is. Próbálgattam utána csinálni, természetesen nem ment úgy, mint akartam. Mester kellett, aki rávezet, aki irányít. Célom és hivatásom lett a sza— 61 —