Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

34. Venczell Béla

termete s dörgő hangjából, azt következtetnők, hogy egy túlenergikus s túlférfias emberrel állunk szemben, a kit a kemény s marcona kuruc vitézek hagytak itt soraikból, a mai törpe nemzedéknek mutatóul. Pedig dehogy. Egy áb­rándosszemű s szelíd tekintetű leányzó sem lehet gyöngé­debb mint ez a robusztus férfi. Szülőföldjére s a nyitraiakra szívesen gondol. Olykor ha el-elbeszélgetek vele a közös szűkebb hazánkról, a régi diákkori éveinkről, arcán mind­annyiszor ott látom tükrözni a kegyelet, a ragaszkodás ér­zetét. Ilyenkor hol erre, hol arra tereljük a beszédet, ahogy eszébe jutnak a mult ködében elmosódó alakok. Legjobban emlékezik dr. Biringerné egykori szépségére, aki legmélyeb­ben vetődött emlékébe azokból az időkből. Mikor egy rádió­előadásomkor az igazgatóság előtt szívósan ragaszkodtam személyéhez, kiben egyik partneremet szemeltem ki, ellen­vetés nélkül járultak e kívánságomhoz, már arra való te­kintetből is, hogy Venczell közreműködése megéri ezt a különben költséges szereplésemet. Ilyen értéket képvisel a művészete ! Ö meg szívesen jött. — Neked, földimnek ne jönnék ? jegyezte meg. Ha az­tán sikerültnek volt mondható e rádió előadásom, az összes közreműködőim között neki volt ebben a legnagyobb része. Mikor az előadásnak vége volt s elbúcsúztam tőle, hogy másnap Nyitrára utazzam, nem minden érzelgés nélkül kö­tötte lelkemre : — Mondd meg a nyitraiaknak, hogy szívből üdvözlöm őket. VAJDA MARIA : BESZÉLGETÉS VENCZELL BÉLÁVAL A magyar királyi operaház sötét nézőterén vagyunk. Azt az áhítatos templomi nyugalmat, lélekzetvisszafojtó csendet egy színházban sem érezzük annyira, mint az operaházban. A nagy csendben, mint egy kúp, mely talapzatáig folyton szélesedik csúcsától kezdve, úgy csendül fel Venczell Béla ideális basso-profondója. Minél mélyebbre száll, annál ki­terjedtebben zeng. Hangja ércesen cseng és ugyanakkor me­legséget áraszt. Ha őt halljuk, az igazi magasabbrendű mű­vészet nemes perceit érezzük. Ozmin pasa, (Szöktetés a Sze­rájból), Venczell legkedvesebb szerepe. Alakítása az opera hagyományos művészeti díszei közé tartozik. Derűt és hu­mort áraszt. — 56 —

Next

/
Thumbnails
Contents