Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

34. Venczell Béla

városban lévő műhelyében dolgozott. Több gyermeke között Bélára különös gondot fordított, mintha érezte volna, hogy ezzel a fiúval érdemes lesz foglalkozni. Iskoláztatta, majcí a nyitrai piaristák gimnáziumába került, hol azonban a tanulással nem a legjobb lábon állott. Rövidre fogta tehát az atyja s most már csak azt óhajtotta, hogy fia legalább anynyi tudományt szívjon magába, amennyi egy kántortanítónak elegendő. A fiú ugyanis erre érzett hajlamot. Többen nagy hangtehetséget fedeztek fel benne s ő maga is úgy érezte, hogy ennek révén viheti valamire. Ha kezdetben, valamilyen kis faluba is kerül, idővel onnan még városba is juthat. így gondolkoztak a szerény szülők, de maga a fiú is. Ezért, mikor már elég volt a tanulásból, kimaradt a nyitrai piaristák gimnáziumából s készült a kiválasztott pályára. És ez volt életének forduló pontja. Valamiképp felvilágosították a jóakarók, hogy kár ilyen remek hangot parlagon hevertetni valamelyik eldugott fahiban, elkótyavetyélni és apró pénzre felváltani, olyanok kedvéért, akik nem eléggé tudják méltányolni ezt a rendkívüli isteni adományt. Ha igaz, hogy minden ember sorsa s jövője már születésekor meg van pecsételve, úgy Venczell Béláról különösen lehet ezt mondani. Szinte regényszerű, hogy a szerény, de mindamellett ambiciózus kántortanítójelölt a budapesti Operaházhoz került. A nagy tehetsége hozta ide. Itt már aztán bő alkalma nyílt becsvágya kielégítésére. Rövidesen ő lett a budapesti Operaháznak legtehetségesebb férfi tagja. Később ennek az elsőrangú színháznak örökös tagja. Az Operának darabjaiban, ahol jelenléte nélkülözhetetlen, hatalmas basszushangú éneke pótolhatatlan volt. Mikor olykor-olykor Jeritza Mária, a világhírű Opera-énekesnő ai budapesti Operában vendégszerepelt, állandó partnere Venczell Béla volt, mert az egyes énekes jelenéseket csak ő tudta vele a legmesteriebben alakítani. E fényes pályafutása mellett csöppet sem nagyratartó, mint más nagy művész hasonló körülmények között. A régi Venczell Bélát látom benne, a szerény fiút. Szeretik is mindenfelé. Megbecsülik s megcsodálják nemcsak a művészetéért, hanem közvetlenségeért és jóságáért. Az Operában is annyira népszerű és kedvelt, hogy nem csak művésztársai, hanem a tisztviselők is általánosan »Apukának- szólítják maguk közt. Mint barát is kiváló. Szeret mindenkit, mintha csupa szív lenne, de jó barátait szinte a lelkébe olvasztja. Ha nem ismernők közelebbről hatalmas — 55 —