Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Rácz Pál: A bocskor

94 — Rég elfeledte ő azt! bíztatta a társaságot Ajzó Ábris. Vettek is neki ajándékban egy remekbe készült csizmahúzót s mikor az első pohár törkölyt felhajtották, a bőségesnek Ígérkező lakoma előtt, Csöngedy nagy szónoklat kíséretében nyújtotta át az ünnepeltnek. Volt bő nevelés. Az alispán a hasát fogta, a főorvos a szemüvegét törölgette a könnyektől, a főjegyzőnek meg cigányutcába tévedt torkán a pálinka s majd megfúlt. Szemeskey is nevetett. Megforgatta a csizmahúzóí és megköszönte. — Látjátok ez szép volt tőletek. A régit úgyis elfűtötte már a lány... A vacsora nagyszerű volt. A férfi társaság fesztelenül mulatott. Egymásután fogyasztották a jobbnál-jobb fogásokat s az alispán, már magyaros kötelességből is a töltöttkáposztát dicsérte meg a legjobban, úgy, hogy ebből a társaság — szintén magyaros kötelességből — háromszor is vett. Csak a házigazda nem nyúlt hozzá. — Már jólaktam! — hárította el a szíves kínálást, majd felemelve poharát, a torkát köszörülte, hogy mint házigazda, vendégeit elsőnek köszöntse fel. A kópék várakozástelten néztek össze. — No, most biztosan mondani fog valami jót... Érezték, hogy következnie kell valaminek. Szemeskey pedig szóba kezdett: — Kedves alispán úr, kedves barátaim! Nagy megtiszteltetés érte házamat, hogy benneteket vendégül láthattalak. Eszembe jut az a nap, melyet veletek legutoljára a venyigési szüreten töltöttem s azóta is várvavártam az alkalmat, hogy ismét baráti poharat ürítsek mindnyájatokkal... De... kedves barátaim, meg kell köszönnöm nektek azt az ajándékot is amivel a szüreten kényes lábamat megtiszteltétek...