Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Rácz Pál: A bocskor

95 Általános nevetés tört fel a társaságból. Az alispán csámcsogón jegyezte meg : — A bocskort... Szemeskey hamiskásan intett. — Igen, a bocskort... Azt a bocskor, amely azonban csak volt... de már nincs... Nincs kedves barátaim, mert az imént ebben a jó töltöttkáposztában elfogyasztottátok... A szakácsművészet valósággal remekelt vele... A töltelékbe daráltatíam bele, hogy ti is élvezzétek egyszer, ne csak én... Szemeskey letette a poharat. Szavai pillanatra kínos csöndbe vesztek. Az alispán elsáppadt. A főorvos csuklani kezdett . A főjegyző hirtelen felugrott az asztaltól és az ajtót kereste... Csöngedy úgy érezte, hogy gyomorgörcse van... míg Bornemissza — ki tudja, miért? — az asztalkendőt gyömöszölte a szájába... Csupán Ajzó nem bírt megmozdúlni. Megkékült, mert egy éppen akkor rágcsált kenyérhéj a torkán akadt. Szemeskey azonban mindezt észre se akarta venni. Kajánul mosolygott és folytatni próbálta : — Amint láttam, a tőltöttkáposzta miadnyájatoknak kitűnően ízlett, ami nagyon megnyugtató számomra, mert hiszen csak ezt akartam. A társaság megkövülten ült. Egyik se mert a másikra nézni. Szemeskey azonban rendületlenül szónokolt tovább. — Kedves barátaim, a tréfával hát nem maradtam adós s csak azt akarom még megállapítani és pedig a magam megnyugtatására, hogy a venyigési szüreten csinált tréfátok jól sikerűit... de valljátok be az enyém mégjobban... Senki egy kukkot nem felelt. Bárgyún néztek az ajtó felé induló házigazda után. Szeneskey pedig kiszólt az ajtón: — Jankó!... Jankó te!...