Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Morvay Gyula: Állatok halála

86 Péter ottmaradt, mert ő ott alszik : messze lenne mindég hazajárni. A baromfigyár kapuját is becsukták és egy ember körüljárta az épületet, hogy nincs-e valami baj? Mindent megnézett, mindennek a helyén kellett maradnia: lakatnak, szerszámnak, csak a vágó-emberek mehettek haza. Tasihoz is benézett az őr. — Hát te? Mit csinálsz itt? — Ma jöttem, új ember vagyok. Most én vagyok az éjjeles. — Már vágtál? — Vágtam. Nézze : minden merő vér itt. — Látom, dehát ez is kell, gyár ez, baromfigyár. Ölő-gyár. Állatok halálának gyára ez. No, megyek. Aztán vigyázzon, hogy a kutya be ne jöjjön, vagy valaki át ne másszon a kerítésen és el ne lopja a levágott baromfit. Jóéjszakát. — Jóéjszakát. Az udvaron felturbékoltak a galambok. Péter aludni készült. Betonra vetette kabátját, zsákdarabokat keresett, erre dőlt le. A másik sarokban a nagy halom leölt állat volt. Aludni kellett volna, de már harmadszor ébredt fel : valami susogott mögötte. Tasi felkelt és látta, hogy az ajtón egymás után fordúlnak be a macskatestű patkányok. Mintha hízott kutyák másztak volna be : kövérek voltak a patkányok. Bátran és biztosan jöttek, egyenesen a vérhez mentek, felnyalták, majd a baromfirakáshoz iparkodtak és rágni kezdték a csibehúst, meg a libák combjait. Péter ütőfa után nézett, de sehol nem volt. Lábával kezdte rugdosni a patkányokat, amelyiket eltalálta, az felnyikkant és felfordúlt, de a többiek ezt észre sem vették, tovább rágták a húst. Tasi kinyitotta a másik termet és oda kezdte behordani a leölt állatokat. Csak reggelig meg ne egyék, reggel aztán fel tisztítják és hűtőbe rakják. Órákig izzadt