Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)
Lányi Menyhért: Tóni drámája
67 Akkor reggel azonban Karcag úr, mintha késett volna és a naccsága, miután illedelmesen köszöntötte, behívta egy pillanatra az üvegkalitka szentélyébe. — Jöjjön csak be, Lugosi — mondotta neki és Tóni, a jó Ég tudja miért, megreszketett erre a megtiszteltetésre. Tizenkét évig csak Tóni volt, most egyszerre Lugosi is lett. Nem sok jót igér, ha az urak udvariaskodnak az egyszerű szolgaemberrel. Nem, nem is tudja ő szavak szerint visszaélni ezt a jelenetet, amibe úgy megroppant, mintha a dereka tört volna ketté, vagy halálig tartó reuma gyötörné a lábát. Csak állt és nézett és forgolódott, bambán ... pedig utóbb de sok okos szó jutott eszébe ... Nem is lehet kívánni, hogy egyszerű ember okos szavakkal próbálja megmagyarázni a tanult naccságának, hogy ez nem lehet ... Nem lehet, mert tizenkét esztendő ... meg^hát ... egyáltalán nem lehet... Csak a szeme beszélhetett, a szegények szószólója, mert a naccsága szőke, borzas haja alól, úgy nézett rá, mintha megesne a szíve a nyomorúságán, dehát a gazdasági helyzet... — Higyje meg, kedves Lugosi — körülbelül ezeket mondotta — magának fogalma sincs, mennyi a magamfajta üzletember gondja. Nézze, csupa^ számla, csupa levél, amikben fenyegetőznek, ha nem fizetek... Én a legszívesebben becsuknám az egész boltot... Vigyék az egészet, szedjék szét... Kisemberre mindig fenyegető, ha a nagyok sírnak. Tóni remegésbe fúlt szívvel várta a folytatást, ami nem is lehetett más, mint amire öreg szíve gyanakodott... Felmondás ... két hétre ... a naccsága nem tehet róla, dehát a gazdasági helyzet... Gazdasági helyzet... Tóni e két gondoktól terhes hét éjszakái alatt megszemélyesítette lelke remegésén, fojtott indulatain keresztül ezt a szörnyet, amely erősebb a gazdagoknál, de legszívesebben mégis a szegények máját szereti. Valami nagy kínai sárkány, amely karmos 5*
