Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Lányi Menyhért: Tóni drámája

LÁNYI MENYHÉRT Tóni drámája. Isten a megmondhatója, milyen volt ez a két hét. Tóni minden éjszaka átélte ott, a sötét áldásosán takaró burkában, félméternyire a feleségétől, olykor, ha a gyötrő gondolatok szálai megszakadtak, éber gyönyörűséggel figyelve a gyerekek egyforma ütemű lélegzését... Illedelmesen szenvedett Tóni, bárha sokszor úgy érezte, jobb volna megmondani az asszonynak... de itt a hallgatás egy kis világ egyensúlyát tartotta bizonytalan karjain. Szörnyű volt az a reggel, két héttel ezelőtt. Pontosan, frissen bent volt hét órakor a raktárban, amit egy üvegfal választott el az irodától. A naccsága kilenc felé tért be, addig gondosan felseperte a padlóról a sok szalmát és gyalúforgácsot, fel is öntözött utána, hogy enyhe fűszaga lett az egész helyiségnek, amit Tóni anynyira szeretett. Ilyenkor szokott lejönni Karcag úr a rendelésekkel és akkor megindul a dinom-dánom. Péter a magas létráról egymásután ereszti le a szalmába bugyolált fiaskó- és lámpaüvegköíegekef, a két fiú a Tóni vezetésével megkezdi az éhes ládák etetéséi .. Csak úgy repül a drága üveg, biztos kezeik között, mert a nacscsága nem szereti a törést és bizony a tizenkét esztendő alatt, amig ő dirigálta itt az üveglégiók ezreit a távoli vidéki kiskereskedők felé, nagyon kevés ízben volt alkalma a naccságának emiatt haragudni. — Ez kötelesség, nem érdem, — szokta volt mondani Karcag úr, biztossn azért, mert munkásembert veszedelmes megdicsérni.