Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Ilku Pál: Vándolok tanár úr

60 — Maga miért nem állt fel ? Igen, most már látom, hogy a fiúk állnak, csak én ülök a padban még, Záró, Osíor, Német jöttek be és Ostor előttem áll és kérdi: maga miért nem állt fel? Mit mondjak neki? Azt, hogy erős lázam van s az Apám halott arcát láttam magam előtt letakarva a röpirattal, ezt mondjam meg neki? Nem hinné el és kivezetne. Mikor felállottam, Ostor egézzen közel állott hozzám, az arcával szinte betakarta az arcomat és ez nagyon jó volt, mert azt éreztem, hogy élő jéggel takarják be az arcomat és ez lehűt. Csak két pillanatig tartott még a a lázam, azután, hogy felállottam, hirtelen azt éreztem, hogy lehűlök, mindent egészen élesen látok és mindent egészen világosan fel tudok fogni. Különösen azt fogom fel erősen, ami most körülöttem van, Ostor szemben áll velem, nagyon közel hozzám, a fiúk is állanak, látom, hogy az arcuk sápadt, mert félnek. Azt is egészen élesen látom, hogy a többi tanár az asztal mellett áll és engem néznek. Zárónak most olyan a szeme, mint két elhomályosúlí üveg, de érzem, hogy rám dobja a szemét, a testem köré, mint a polip a karját és a lelkemet szívja ki. Mit mondjak? Nem mondok semmit. Mit menthetek? Semmit. Ostor nagyon várja a feleletemet, de nem azért, hogy elhiggye, hanem azért, hogy ne higgye el. Nem mondok semmit. A fiúk szeme most azt mondja, hogy mondj és hazudj valamit. Nem, azt nem teszem becsületesnek és tisztának érzem magam. De mit mondhatok neki, mit mondhatok most el ennek az embernek, Ostornak, amikor eddig soha semmit meg nem értett, amit mondtunk neki. Most fogja elhinni? Nem, most se hisz el semmit. De mit is mondhatok neki? Semmit se tudnék mondani. — Maradjon állva, mondta Ostor. A fiúk leültek és én állva maradtam. A fiúk feje a válluk közé esett, na-