Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Ilku Pál: Vándolok tanár úr

ILK U PÁL Vádolok, tanár úr ... (Regényrészlet.) Máli néni nem akart engedni az iskolába ma, mert azt mondta, hogy az este nagyon rosszul voltam és az apám haláláról beszéltem. De mégis elmentem, mert nagyon kevés ideig járunk már iskolába a karácsonyi vakációig és addig le szeretnék felelni mindenből. Mert az a szokás a tanároknál, hogy azoknak nincs semmi bajuk a félévi bizonyítványkor, akik még a karácsonyi vakáció előtt lefeleltek. Aki a karácsonyi vakáció után felel, annak baj szokott lenni a félévi bizonyítványban. Ez nagyon érdekes dolog — a tanároknak. Én úgy képzelem el, hogy a tanárok vadászok és a félévi határkőnél állnak lesben. Aki közülünk, szegény és tehetetlen vadak közül a karácsonyi vakáció után kerül a fegyverük elé, azt lelövik. Azok, akik a karácsonyi vakáció előtt felelnek azok kívül vannak a lőtávolságon. Azoknak nincs semmi bajuk. Én is most szeretnék felelni, a vakáció előtt, mert most jobb is. Ezéri mentem el az iskolába. A hó egészen keményre fagyott, ez azért jó, mert a cipőmbe nem megy bele most se a víz, se a hó. A hó is belement eddig a cipőmbe a lyukon. Papírt tettem mindig a lyukhoz belülről, de a papír is átnedvesedett és az egész lábam is nedves lett. Rengeteg papírt használtam így el és Máli néni minden nap hozott haza újság papírt. Mindig jól kiszárítottuk és úgy húztam a cipőmbe. Ilyenkor egészen érdekes az első néhány lépés. Azt érzem, hogy valami erősen és tapadón fogja körül