Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Ilku Pál: Vándolok tanár úr

57 a lábamat és minden lépés után szűnik ez a tapadás. Máli néni teát akart adni reggelire, de nem ittam meg, mert féltem, hogy rosszul leszek. Amig elértem az iskoláig, egészen kifáradtan. A padban nagyon jól esett ülni. Azt éreztem, hogy hideg fut végig a testemen és ettől még gyöngébb leszek. — Sápadt vagyok? — kérdeztem az egyik fiútól, mert nagyon éreztem, hogy most sápadt vagyok. — Igen, — mondta a fiú (már nem emlékszem, ki volt), nagyon sápadt vagy. Jani is mondta, hogy rosszul nézek ki és menjek haza. — Nem megyek, — mondtam, mert felelni szeretnék, hogy ne maradjak karácsony utánra. — Reszketsz, mondta Jani. — A kezemre néztem és láttam hogy reszket. Azt is éreztem, hogy a bőröm a hátamon az ingemhez verődik és ez is gyengít. Hideg van itt, mondtam, de ezt nem hallotta senki. Meg akartam magyarázni magamat magamnak és azért azt gondoltam, hogy ez a nagy hűlés utolsó része, utolsó erőfeszítése, ez elmúlik és akkor nem lesz semmi bajom. Az első óra latin és át kell nézni alaposan Horatius ódáit, mert ha felelés lesz, akkor ezekből fogunk felelni A betűket néztem, de a betűk is dideregtek és a betűk közt néha egy lecsukott szemet láttam, vagy lecsukott keskeny és meredt szájat, vagy két összefonódó kezet, az ujjak tehetetlenül és mereven kapcsolódnak össze. Nem akartam ezzel törődni, mert arra gondoltam, hogy felelhetek és ettől egészen megrémültem. Makacsul csak szavakat néztem, az értelmekre, formákra gondoltam és nem akartam semmi mást tudni. De a lecsukott száj, az összefonódó ujjak, a lezárt szem csak tovább élt a sorok, és betűk mögött. Tanuljunk, mondtam magamnak, tanuljunk, mert felelhetek és tudni akarok most. Arra gondoltam hogy ez láz. Ez jó lesz, mert mikor az ember lázas, akkor jobban tud gondolkozni. Ez jó lesz, gondoltam és arra is gondoltam, hogy jó