Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Farkas István: Hajnal a határon

41 diskret járású, újdonsült kocsikat, és szerette a harmadosztályú kényelmei. A beszédesebb csendőr már egyik lábát föltette a lépcsőre, közeledett a búcsúzás és a komoly nekiindulás perce, amikor a sofőr hatalmasan elkáromkodta magát. Ez egy pillanatra feledtette az embereket. Sürge kiáltásokkal kérdezgették, mi baj van, miért nem mennek, a sofőr talán be van rúgva, de a másik pillanatban maguk feleltek a kérdésekre nagy összeviszszaságban, és nem tudták mégsem, hogy mi baj vam A pillanatnyi zavaron keresztül szűrődött a kalauz hangja : — Tessék kiszállni, a kocsi visszamegy a fűtőházba ! Valami kisebb hiba történt, amihez szerszámok es mindenekfölött közönségtől mentes, szabad helyre volt szükség. Az utasok lekászálódtak és halk elégedetlenséggel álldogáltak a perrónon. — Biztosan a hűtővel van baj, — mondta a tanár úr, azért mennek a fűtőházba. — És magának is tetszett, hogy olyan szép szójátékot pöndöritett ki a balesetből. — No most aztán még beszélgethetünk, — fordult az öccséhez. Nomen est onien, vagy hogy is mondja a közmondás. De én historikus vagyok, hát a latinnal régen nem bíbelődtem. Ne félj Laci, azért jó bíró lehet még belőled ! És magára talált elégedetten gyors tanácsokat öntött a szelíden néző fiúba. A csendőrök a kis trafik mellé húzódtak. Az emberpár megbújt közöttük. Az asszony most jobban didergett meztelen lábával, mint mielőtt fölszállásra készültek. Igaz, hogy akkor még egészen sötétes volt, de most négy óra után a nap erősen jelezte közeledését, majd hogy meg nem szólaltatta az állomás jelzőharangját. A hegyek fölött szabadon lélekzett föl az új hajnal, és kacér mosakodással készült a reggel elébe. A kis trafik