Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

55 Az anya a konyhában maradi, ott jó meleg volt, Terka kelengyéjén varrogatott. Terka az önkéntes tűzoltók bálimulatságán volt, hajnal előtt állig hozza haza a vőlegénye. Olykor elővette Géza levelét, már tizedszer olvasta, de mindig talált benne újat. A selyemkendő az asztalon hevert, néha megtapogatta és simogatta ... Milyen meszszi idegenbe szakadt a fiú, ki tudja, látja-e még az életében. Éjfélkor letette a varrást, a dereka fájt a munkától és elálmosodott. Oda ment az ablakhoz, meleg lehelletével megolvasztotta az üveg vastag zúzmaráját, soká nézte a fagyott földet, a keresztek sűrű árnyékát és sóhajtott. Géza idegenben, talán ott talál asszonyt, Terka is elmegy, ma-holnap üres lesz a ház, magukra maradnak, ketten, öregek ... Néhány esztendő és ők is kikerülnek a földbe ... A sírjukat idegen fogja ásni, idegen fogja gondozni ... Megint elővette a levelet, álmosságában már nem tudta kibetűzni öreg szemeivel az írást. A könnyei megeredtek, de ez jól esett, nem gondolt többé semmire, csak a kereszteket nézte és a kapunál hajbókoló satnya píniát. Odakint sűrű pelyhekben hullani kezdett a hó. 3*