Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Farkas István: Hajnal a határon

PARKAS ISTVÁN Hajnal a határon. A túloldali hegyekről csendesen, alig láthatóan szemerkélt lefelé a koraőszi köd. Fenn a hegytető már halványszürke fejjel fölébredt álmából, de odalent a hegyláb még nyújtózott egyet és nem mutatta a fák körvonalait. Az állomás épületében is lámpa égett, az ügyeletes tiszt a jegyváltáshoz készülődött, két szemét végigsimogatta a két kezefejével, és egyszerre hivatalos, nagyon komoly arcot cserélt. A jóízű álom szégyenkezve surrant ki az ablakon és beleakadt a legelső jegyváltó álmos tekintetébe. Még alig voltak a vonatnál. Egy utazó, aki teljes órával korábban gyalogolt ki, mint kellett volna, a lámparaktárnak dőlve, jóízű horkolásban folytatta az elmaradt félórát, az ablak alatt pedig a legelső jegyváró nézegette az irodában lomhán folyó életet. Negyedóra volt a motorosvonat indulásáig, de ez a csöndes negyedóra szinte minden percben megzajosodik, a jövevény utasok fölzsongják a síri csendet, a hegy mindjobban nekiszürkül, és mire elérkezik az indulás ideje, akkorra már vidám dalokat fütyürész a sofőr, és sapkáját úgy vágja a szemébe, mintha az egyetlen kocsiban is csupa szabadságos katonákat szállítana. A ködszemek halkan peregtek és a hajnali sírásból, amit a természet mint öreg anyóka, akaratlan hullatott, egyszerre csak hideg levegővé változott, mely hirtelen rohammal foglalta el a gyáván fénylő sineket, az állomást és a sorban érkező hajnali utasokat.