Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

27 — Miért nem hoztad ide hozzám ... szeretni fogom, a lányom lesz, ha téged szeret. — Majd nemsokára, — mondta tétován a fiú. — De hát kicsoda a menyasszonyod ? — kérdezte egyszerre a két szüle. Géza maga elé meredt és hallgatott. — Kicsoda? — kérdezte újból az anya, de már bizonytalanra váló hangon... Jaj, ez a fiú titkokkal jár. Baj van. Nyugtalan tekintete rásiklott Illésre. Illés a fejét csóválta, neki sem tetszett ez a hallgatás. — Nem értem, fiam, mi van ezen titkolni való. Géza arra gondolt, hogy a hivatalos dolgokat már elintézte. De különben is, ez az ő magánügye, ebbe nem tűr beleszólást. Ha tudni akarják, hát megmondja : — Sárinak hivják ... Kozma Sárinak. Illés előtt közönyös név volt, de az anya elsápadt, mintha valaki durva marokkal a szivébe kapott volna és felkiáltott:... — Géza ... te ... meggondoltad ? — Meggondoltam. Az anya lerogyott az asztal mellé, Illés értetlenül nézte, valami sejtése támadt, reszketve nyúlt az anya keze után. — Valami rossz lány ? — Hát nincs annyi pénzed, hogy megfizesd — sirta el magát az anya. Oh, Illés már mindent értett, felakadt szemmel nézte a fiút. Géza kirúgta maga alól a széket és öklével vadúl verte az asztalt. — Nem tűröm, hogy komiszkodjanak! — Hallgass! — szólt rá sötéten Illés. Géza agyát már elöntötte a vér, odahajolt az anyjához: — A menyasszonyom, érti!... Nem tűröm, hogy piszkolja... Éppen maga!... Mintha különb lett volna!... A többit már nem hallotta az anya. Berohant a