Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

26 gatják. Csöppet sem bánta, hogy elárulta Gézát. Nem volt értelme ennek a nagy titkolódzásnak. Illés dühe hirtelen lelohadt. Friss, bizakodó izgalom bizsergett az ereiben. — Ejnye már, hát mért titkolja, — mondta. — Hiszen nekem nincsen kifogásom, ha nősülni akar... Neked se, anyjuk?... Na Iám, hogy igy felrúg minden tisztességet és hallgat... Kit választott? — Nem tudom ! — Nem tudod?... Akkor igaz se lesz. — De igaz, Géza maga mondta. — Ilyet nem szokás titkolni, — mondta békétlenül az apa. — Hiszen jó szivvel fogadom, ha rendes és dolgos lány. Aznap mind a hárman megvárták Gézát. Géza későn jött és amig evett, nem szóltak hozzá. Az anya ellágyulva, fényesre gyulladt szemmel nézte és egyszer oda is ment az asztalhoz, s amit utoljára akkor tett, mikor hazajött a katonaságtól, megsimogatta fekete haját. Az apa kíváncsian, mosolyogva nézte... Most büszke volt rá, milyen derék emberré nőtt, villogó fehér fogaival micsoda pompás étvággyal harap a kolbászból. Megéhezett ő is, ahogy nézte, szelt a kolbászból és kenyérből és leült Géza mellé. — Na fiam, hallom Terkától, hogy szűk lett neked a házam, — kezdte nyugalommal. Géza dühös szemmel méregette Terkát. — Nem tartunk vissza, ha menni akarsz, — folytatta Illés. Kerülgette a szót, jobban esett volna, ha Géza illendően bejelenti szándékát, várta, hogy a fiú most szóvá teszi, de hogy Géza hallgatott, tovább beszélt : — Én is a te korodban nősültem ... kuzinod, a biró is családalapításra gondol... Kereseted van, ember vagy, hát menj, fiam ! Az anya sirvafakadt és megint megsimogatta fiát.