Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

25 neked már megmondtam. Ha eljön az ideje, majd szóvá teszem magam. Terka néhány napig nem szólt. Egy este megint feldühödött az öreg Illés, hogy Géza nem jött haza vacsorához. — Addig nem lesz itt rend, míg alaposan el nem tángálom, — dohogott. Ugyan már, verekedni akar a fiával ? — intette le az asszony. — Majd hazajön. Munka után jól esik, ha szórakozhat a városban. — Nem tűrök csavargót a házamban. — Csavargó ? . . . Hogy miket mond ! — szólt sértődötten az anya. — Nincs dolgosabb fiatalember az egész környéken. Illés tovább dohogott, békés természetű ember volt, de valamivel csak meg kellett mutatnia, hogy ő az úr a házban. — Micsoda lump fiatalság t ... Táncolni nem köll mindennap. Mindenféle szemétnéppel csavarog, oszt hazajön valami nyavalával. Összetöröm, összelapítom azt a gazembert ! — Talán valami lánynál lesz, — szólt nagy nyomatékkal Terka, hogy megnyugtassa apját. Az apa nem értette a lányt. — Hun lesz ? — Lánynál ? — Miféle lánynál? ... Én nem ismerek lányt, akinél este csavaroghat. — Talán a menyasszonyánál ! Csend lett Terka kijelentetésére. Legelőbb az apa ocsúdott fel a meglepetésből. — Ezt komolyan mondod ? — Komolyan hát! — Menyaszony ! ... A fene! ... Én kutya vagyok, mi? . . . Ránk nem tartozik, ugye? Terka vállatt vont. Nem az ő ügye, őt hiába fag-