Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

24 volt és hideg, halotti világosság terjengett a kereszterdő között. Szél sepert a sírok felett és a fák jajgattak, mint boltozatok mélyén kínpadra vont emberek. A kályhában halk pattogással égett a tűz, csend volt az egész házban. Terka ujjai munkás kitartással jártak a fehér vásznon. Géza hozzálépett az ablak meleg félhomályából... Hímzett ing, finom holmi, talán kelengyéje. Terka megérezte, hogy Géza nézi és feltekintett. Sírástól kipirosodott szeme békés volt és valami szelid, ámuló fény ragyogott benne. — Nem fogsz már soká panaszkodni, hogy várnod kell rám, — mondta Géza békülékenyen. — Még csak néhány hét, akkor megyek. — Hová? Elküld a cég? — Nem küld a gyár sehová. Csak innét megyek el, hazulról. Mert én meg fogok nősülni, Terka ! — Ne tréfálj ! — Terka az ölébe ejtette a varrást és mosolygott. Ez a széllesvállú, kicsibajuszos fekete fiú : férfi... Ejnye nősülni akar! Igaz, túl van a katonaságon, biztos állása van, miért ne nősülhetne. Értette már a békétlenségét, jobb is, ha mihamarább elkerül innen és nem csöppen bele az apja sorsába. Nem fiataloknak való hely ez a temető... Magára gondolt, aztán a szövetkezet segédjére. akit a mult héten idehozott és bemutatott a szülőknek. Kár, hogy olyan félénk és alázatos az az ember és máig sem merte nyiltan megmondani, hogy szeret. De ő tudja jól és biztos a dolgában. Előtörő álmosságban összekúszálódott Géza vallomása az ő érzéseivel és meghatódva, Géza nyaka köré fonta karját. — Ki a menyasszonyod ? Nem kapott választ. Találgatni kezdett. Géza sok lánnyal járt, de Géza mindegyre csak a fejét ingatta. — Hagyj Terka, úgy sem mondom meg, hogy kicsoda... És ne említsd senkinek, még anyának se, hogy