Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

22 akart? Egyszer már megsegítette. Akkoriban nagyon bántotta, hogy lepecsételt levélben a hivatalszolgával küldte vissza a pénzt és nyugtát kért. írást kért tőle, amikor írás nélkül adta a kölcsönt. — Azt még megértem, ha miattam nem jönnek be a házba, de magának azért szólhattak volna. Úgy röstellem, hogy mindig idegenektől hallom a családi újságokat, — mondta az asszony. — Miféle családi újságot? — Vőlegény a bíró fia. A patikuslányt veszi el. — Melyikét? — A Virsik Erzsit. Szép lány és pénze is van. Most mezítelenül feküdt a hulla a tölgyfaasztalon. Illés forró vízzel öblögette és akár egy anatómus, gyakorlottan összerakta a széjjelmállott csontokat. Olykor az asszony felé hajolt, hogy jobban hallja, már kicsit ködös volt a feje, köpködött és morgott és meg-megrázkódva pihenőt tartott. — Szólni akart, biztosan tudom, de ott volt a felesége, hát nem mondta, — dünnyögött. — A felesége ... persze, — bólogatott az asszony. Nem mondta ezt haraggal. — Nem rossz emberek, Anna ... Urak ők, ez minden ... Ha nem hívnak, tapintatból teszik. Azt hiszed, hogy olyan jól éreznéd magadat köztük? Az asszony sóhajtott. Ahogy hallgatta és nézte a hullamosóí, csendes öröm tért belé. Hát ezt is magára vette, nincs keserűség benne, nem fakad ki főjegyző bátyja ellen, ő a hullamosó, ők meg urak, — ezzel vette élét az új megbántásnak. Illésre ezután a munka nehezebb, de tisztább fele várt, az öltöztetés. Este lett mire elkészült. A felravatalozást holnapra hagyta. Ivott még közben néhány pohárkával, mámoros lett, de még a maga lábán ment be a házba. Vacsorát nem kért, ilyen munka után sohase bírta az ételt. Valami öreg zsoltárt énekelt, akadozó nyelvvel,