Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Szombathy Viktor: A házasság szentsége

148 set? — végezte be a vitát Gábor kolléga s talán a saját szempontjából igaza volt. IV. Amit pedig most itt elmondok, azt úgy szedtem össze, hallomás útján, sokkal később, nem valami épületes történet. Mulatság volt városunkban. Hetekkel előbb készültek rá a fiatalok, igazi, régimódi majálist akartak csinálni, abban a völgyben, amelyet még a háború előtt valamikor egy jókedvű szolgabíró a „Szerelem völgyé"nek nevezett. Azóta is rajta maradt ez a név, újabban már a katonai térképekbe is bejegyezték. Nyírfák és fenyőfák szegélyezik a szélét, a patak, mely a közepén folyik, ilyenkor, májusban még javában töltögeti a medrét. Hát itt indult a nagy mulatság, kora délután kezdődött, másnap reggelig tartott: Az első ilyen nagysikerű mulatság a háború óta, — mondták a szakértők. Mindenesetre szépen és hangulatosan kezdődött, kora délután a mi intézetünk tanulóinak is szabad volt elmenni s mi kísértük őket. Nyolc óra lehetett aztán, amikor az utolsó nyolcadikost is hazaküldtük és én az utóhaddal mentem hazafelé. Kellemes este volt. Az igazi mulatság csak most kezdődött, duhaj hangok verték fel a fák álmát. A kanyarodónál magányos férfi közeledett. Máriássy volt. Kalap nélkül, hetykén, fiatalosan jött, még fütyörészett is, megbiccentve a fejét s a kivilágított térség felé vette útját. Ahogy utána néztem egy pillanatra, alakját akkor világította be a tűzijáték vörös fénye. Megállt a térség közepén s körülnézett. Egyedül volt, ehelyütt független, mulatni akart. Egy gyertyafényes asztal mellé ült, bort rendelt és sokáig nézte a tűzijáték piros rózsáit, forgó napját s a pattanó rakétákat, Aztán sétálni kezdett az iddogáló, táncoló párok között, mintha keresett volna valakit.