Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Szombathy Viktor: A házasság szentsége

149 Este tizenegykor megtalálta. Azt a nőt találta meg, akiről a minap beszélt: első szerelmét, Baján Ágnest. Ágnes a rokonokkal ült, egykedvűen, amint azonban megjelent Máriássy a színen, szemmelláthatólag megélénkült, beszédesebb lett, koccintgatni kezdett, még dalolt is. Máriássy többször elsétált mellettük. Kétszer köszönt. Zavarában-e, avagy szándékosan, azt persze nem lehetett tudni. Ágnes kétszer fogadta is. Később Ágnes felállt. Úgy tett, mintha a táncolókat nézné, a párok közé keveredett s nem kellett hozzá sok idő, már egymás mellett álltak Máriássyval. A körülállók hallották is a beszélgetést: — Kezétcsókolom, Ágnes ! — mondta Máriássy, közvetlenül, amire Baján Ágnes bólintott s ő sem mondott nevezeteset : — Jó estét, Máriássy, itt van ? Máriássyt a kérdés roppantál boldogíthatta, mert kétszer is bizonyította az igent. Hogy ezután mit beszélgethettek, a körülállók nem igen figyelték meg: ilyen zajban, májusi szép estén, tánc, zene, tűzijáték duhajos kavargásában ki figyel arra, hogy két ember, a tűz mellett álldogálván, mit is beszél. Sokáig álltak egymás mellett, ezt tudom. A tüzet nézték, meg a táncoló párokat. Éjfél felé ők is táncolni kezdtek aztán, vadul, először csárdást, majd megpróbálkoztak a többi táncokat is, több-kevesebb sikerrel, de veszedelmes sodrással, mégis. Hajnalban már kurjongatott Máriássy. Néha megpihentek, aztán újra kezdték, bort ittak, később pezsgőt, ilyenkor a cigány csak nekik húzott: csodálatos napja lehetett. Akkor kezdtek rájuk figyelni, amikor már pirkadt az ég alja a fenyőfák mögött és ők még mindig rakták. Piros, lázaspiros volt mind a kettő, Baján Ágnes ruhája odatapadt a testéhez, ezt a testet pedig Máriássy fogta erősen.