Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Szenes Piroska: Szerelmi történet

SZENES PIROSKA Szerelmi történet. — Én nem bírom ki már a sógorommal — mondta az asszonyka. — Tessék megmondani a fiskális úrnak, hogy csináljon velünk valami rendet, mert én már nem tudom, mit teszek! Lerakta a konyhaasztalra, amit hozott, a tojást, vajat és kendője csücskével megtörülte esőtől nedves arcát. Fényes lett az esővíztől a hervadtkás piros arca, kedves barna szeme meg a könnyeitől fénylett. — Üljön le, mondtam neki — várnia kell a fiskális úrra. — Köszönöm — felelte a kínálásra, de nem ült le mindjárt: a nyugtalanság nem engedte. Emlékeztem kedves arcára, hogy beszéltem már vele; valami baját panaszolta, de már nem emlékszem, mit. Óvatosan kérdeztem: — Hát megint mi a baj? — Aj, — mondta elkeseredve — a régi. Csak még rosszabb. Néz maga elé dacosan. A szája hervadtkás már, de most a dactól megduzzadt, kerek és kicsi lesz. — Vájjon mennyi idős lehet? — gondolom. — Látszik vagy harminchatnak, tehát lehet tán harminc. — A maga ura van kint Amerikában, úgye? — kérdem találomra. — Kanadában — feleli. — És ír? — tapogatódzom. — írni csak ír, szegény — sóhajt egy nehezet. — És pénzt nem küld? — Miből küldjön ? — kérdi ő kitörve. — Jó, hogy éhen meg nem hal szegény : munkanélkül már egy éve!...