Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Darkó István: Szlovenszkói vásár

8 szélgettek volna, a vékony fiileki borital halványsárga tükrében nézegették orrukfeletíi orcájukat. Jóska ernyedett tagokkal engedelmeskedett a gácsi embernek. Annyi akarata volt mostanában, mint a nádnak. Vagy a bunkófejű kákának, amikor a szél teli pofával rájafúj. Különálló bajai támadtak az elmúlt napokban. Tetézett csajkával állt előtte a gond, mint a rosszfajía hadiétel a háború végetájt. Ha akarta, ha nem, két kanállal kellett ennie, pusztítania, mégsem fogyott szemernyit sem. Odafordult a gácsi emberhez : — Én tudja úgy érzem itt a gyomrom táján, mintha kő volna bennem. — No de csak egyen, — kinálta a gácsi ember a maga ételéből. — Mintha kő volna bennem, nehéz büdös faggyúval megkent Ízetlen kő. Nincs étvágyam... — Mégiscsak vegyen ebből a perkeltből. Jó perkelt ez ! — Köszönöm, éppen hogy nem kérek. A gácsi ember megcsavargatta a fejét : — Mi baj van magával, kólika? Rábámult Jóskára, mint aki nem hiszi, hogy olyan is legyen ezen a jóétvágyú világon : étvágytalanság. Később csak magát is váltig hallgatta Jóska, hogy mennyit beszél ma : — Van nekem otthon egy sajkám, tudja, a harctérről hoztam magammal. Ott úgy megszoktam, hogy másból neagyisten, nem tudtam volna ennya... — Én megeszek jóételt meisszeni porcellánból is, — nevetett a gácsi ember. — Ebből a csúf csajkából úgy megettem én akármit, mint az ordasfarkas. Az asszonynak mondtam is, hogy szerencséd neked ez a csajka. így azt tehetsz velem, a gyomrommal, amit jónak látsz... Nem valójába mondtam, mert az asszony tud főzni. Jobban is tud, mint ahogy nálunknál. De addig, amig mindegy volt nekem, addig mindegy volt. Csak elém kellett tenni, már bevagdostam.