Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)
Darkó István: Szlovenszkói vásár
9 A gácsi ember teli szájjal tömte magát, úgy kérdezte : — Sok baj van magánál is, mi ? Gyomorbaj is ráadásnak ? — Olyasfélének tartom magam is. — De nézze, kinél nincs mostan baj, a frazba bele?! Higyje nehigyje, én is csak attól remélek, hogy nagysokára, mostanra sikerült kiszereznem licencet italra. Talán attól megindulok .. Van kis boltom még régentői, de ki zabál mostanában mondja, kinek van pénze zabalni lisztre, cukorra, zsirra minálunk a lazok alatt, mit hisz? ! Senkinek. Italra, pálinkára inkább odaagyák az a pár fillért. Most megszereztem licencet, beteszek a boltba asztalt, lócát, asztalra állítok poharakat, sót, paprikát, bodakot. Mártogassatok, szapáljátok... Jóskában rügyezni kezdett az itallal locsolt jókedv. A melle egyik csücskében még szorongva türelmetlenkedett előbbi elhatározása. Hogy idejében kimegy az állomásra, felül a garami vonatra, hazatávozik. A mosolygás és az ital összeszövetkezve feszültek neki az elhatározásának. Nyomták, szorongatták, szinte inár kiszorították belőle, ki a teljes külső világra. Már nem volt kedve menni. Annyit tudott ellene beszélni, a hazamenés ellen, hogy maga is elcsodálkozott rajta. Sebesen mondogatta a gácsi embernek : — Az én bajom meg az, hogy megvásároltam a szomszédom külsőségeit. Az elment Amerikába, én átvettem tőle. A bank kölcsönt adott, jött ami most van, a krízis, ma már az enyém se az enyém. Feleségem szívbajos. Volt egy kiscselédem, kisoskolás, a tavaszon elfogta a sarlag és kivittük. Anyám, egyedüli szülőm, a télen eltörte a jégen a lábát. Minden hajnalon misére ment szegény. Egy hete árvereztek is nálam. Hónap megint akarnának, azért kellett vásárba jönnöm. Most még csak az hiányzik, amit a doktor mondott a gyomromra. A dürrgemüze, meg a többi jó most üt ki rajtam a há-