Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Sándor Ernő: A gyáva hős

106 A „lógráben" persze a Laufgraben volí. A futóárok. Geffert kapitány mint annyiszor, most is elmosolyodott a magyar baka cifra, nyelvformáló készségén. Megált a baka háta mögött. A baka természetesen nem nézhetett hátra. Az ellenséges vonalról egy pillanatra se vehette le a szemét. Geffert kapitány ügy látta, hogy a baka nadrágja cafatokban lóg. — Mi történt a nadrágoddal ? — Kapitány úrnak meldigehorzamszt tegnap éccaka eltéptem a feldvahén, a dráthinderniszen. — Ki volt az Aufführer? A baka hallgatott. — Nem hallod? — Nem tudom, mit nem hallok kérem alássan, nagy a széi — ordította a baka. — Ki volt az Aufführer? — Meldigehorzamszt senki. — Melyik Zug vagy? — Negyedik cúg. Fendrik úr Páczay cúgszkommendáns. Geffert kapitány az ajkába harapott. Páczay zászlós úrral kissé furcsán állt Geffert kapitány. Kissé nagyon is furcsán. Mikor még először nézte át a századához beosztott új tisztek névsorát, már akkor is Páczayn akadt meg a szeme. Talán a neve nem tetszett neki, vagy csak az „y"? Maga se tudta. Azóta ez az „y" nagyon gyakran vibrált a kapitány úr szeme előtt, valahányszor csak Páczay zászlósra kellett gondolnia. Múlt hónap elején a zászlós elkövette azt az ügyetlenséget, hogy elnyerte a kapitány úr egész havi gázsiját. Tiszttársai már akkor is féltették szegény Páczay karriérjét. A veszteség után napokig nem mozdúlt ki a kapitány a fedezékből. Most ott állott a horchposzt mögött a kapitány és