Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Darkó István: Szlovenszkói vásár

7 örökölhette. Bizony csak egy évet áldozott a tudományos kollégiumban annak, hogy a mindennapi pörköltet elérhesse. Azután paraszt maradt folytatólagosan az otthoni kisföldön. így legalább könnyebben elérhető vágyakozásai maradtak. Ki tudja, hogy mit kiván a bankos, vagy az adótárnok, milyen drága ételeket! Könnyen ráunhat az ember a világ legritkább ételére is, ha mindennap azt kell bedugdosnia. Hanem mégiscsak nagy adagot kellett volna rendelnie. Meg is érdemelte, mert mindent elvégzett, a legnehezebbet is, amit mára maga elé szabott. Ebben a felfordult világban, hogy eltántorodik az ember a határozott cselekedetektői. összehúzódva, összegömbölyödve, eltünedezve kell élnie, mint a csigának, attól válik ilyen bizonytalankodóvá. Pedig igaza van ennek a bőrkabátosnak. Csak a gyávának van rossz dolga. Azt érdemli a gyáva, aki egyszer egy évben tévedhet a pörkölt tövébe s akkor is kicsit parancsol magának, hogy egy rúgással zsupsz ki az ajtón, már itt se legyen, ahogyan meg a kocsmáros beszélte magáról. Nagy elégedetlenséggel itta a kispörköltre a félliter bort gyöngyös szódával. Sürgősen kifizette, felszedte magát, dühösen távozásba fogott. Éppen hogy kifelé tart, belép az ajtón a gácsi ember, akinek a Göncölt eladta délben. — Nougyan, — mondta a gácsi ember, — magad talán már étel utána mégy el? Jóska megállt egy percenésnyit : — Én már bizony betettem magamba a mai fűtést. A gácsi ember jóízzel nevetett : — lia ilyen hamar befűtötted, reggelig kihűlsz és kiszáradsz. Remélem leülöd velem a féllitert? Hogy ajtóba találtalak, dacára ... Mem is várta meg a Jóska feleletét, beléjekarolt és visszavitte magával. Leültek és anélkül, hogy sokat be-