Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
A tettek színhelyén - 5 Az újvári gazdasoron
75 mikor keresztül ment az udvaron, még többszőr is megállt — az ablakon keresztül látták, mintha vissza akart volna fordulni. Ekkor feltűnt Pesten, de megbújt barátai előtt. Én sem tudtam, hogy itt tartózkodott. Később derült ki, hogy pszichiátereket látogatott, majd befeküdt egy klinikára is. Aztán egyszercsak arról jött a hír, hogy a balassagyarmati elmegyógyintézetben ápolják s napközben ,,úgy tolja a szemetes kocsikat mint a többi". Értelmetlenül álltunk a hírek felett, míg aztán egy utolsó hír napokig leverte öntudatunkat. Balassagyarmatról hazavitték, édesanyja vitette haza. S egy napon arról jött a hir, hogy édesanyja szívszélhűdésben meghalt s ő látva ezt, nekirohant a megáradt Ipolynak és beleölte magát. Keringett oly változat is, hogy megfojtotta édesanyját s aztán a folyónak rohant. De minden bizonnyal az a valószínűbb, hogy édesanyja halála törte végleg össze, mert szüleit végtelenül szerette. Látták, a vívódás pillanatában, ráborult haldokló anyjára, valószínű, hogy a halál karjaiból akarta kiszakítani s ezt az utolsó küzdelmet gondolják a foitogatásnak. Ferenc nemzedékünk első halottja s első öngyilkosa. Az „első halottak" halála az élőket mindig elkíséri. Érsekújvárt például még ma is tudják, ki volt a kórház első betege és halottja ezelőtt ötven esztendővel, amikor a kórházat átadták szerepének. Minden század és minden szakasz, minden ezred írott és íratlan története őrzi az első halottak emlékét. Ilyen első halottja Ferenc az én nemzedékemnek. Ferenc halálának történetében azonban az elsőségen túl is van valami nemzedéki. Nem tudom, a pszihiáterek milyen tanácsokat adtak neki, de nem vitás, hogy a lelkét őrlő ellentétek azon az úton fejlődtek ki benne, amelyeket meg akart tenni a parasztságból való kiemelkedés útján. Egy kisebb közösségi életkeretből indult el s az a várakozás töltötte el, hogy az a magasabbfokú élet is annyira közösségi lesz, mint az ipolymenti kis falué volt. Ferenc nagyszerűen megállta a helyét mindenütt, ahol közösség fogadta őt, lelkének bomlásai ott kezdődnek, ahol nem fogadja őt a fészek melege, vagy ahol megszűnik ez körülötte. S Ferenc esete abban is nemzedéki jelentőségű, hogy másokban is zajlottak hasonló háborgások az én nemzedékemben. Nemzedékem tagjai feltűnő számban pártalanok s akik paraszti környezetéből mentek a középosztály felé, meg éppen törvényszerűen maradtak azok, vagy csak a legnagyobb nehézségekkel tudtak párt lelni s így viselni el a bekövetkezett társadalmi pártalanságot, a szétszóratást és társtalanságot. Szomorú helyzetek és esetek adódtak. Városi lányok csak e népfiak teljes elgyökértelenedése árán adták volna társul magukat. S ha ellenállt a népfia, akkor csak a visszahullás felé vezetett az út a párkeresésben. Arra is akadt példa, hogy a nemzedék hősei kétkezi dolgozó nőket vettek feleségül. Vagy akik valamikor kisebb-nagyobb megalkuvás árán párt leltek, azok úgy reávetették magukat a családra, mint hajótöröttek a hajó roncsaira, vagy a lakatlan szigetre. Ferenc nem talált roncsokat a vizeken s a hullámok borították el őt, mikor ereje elhagyta a kétségbeesett küzdelemben. 5. Az újvári gazdasoron. Az utolsó hazarohanáskor, mint illendő és szükséges volt, isméx sorra jártam a régi ismerősöket, az egykori bajtársakat és végigmentem a gazdasoron is. A háromkertes D. Sándoréknál kezdtem a látogatást a téli délután.
