Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A tettek színhelyén - 3 A város és család vetélkedése

70 könnyekig, de mégis körültapogatott az ölelésben, egészben vagyok-e még. Mindig a hajdani szemekkel néztek és sohasem tartották hozzámméltó eseménynek ami velem történt. Mikor katonának vittek, úgy érezték, mintha pólyából raboltak volna el. A mozgósítást meg éppen nem tartották hozzámvaló eseménynek. Szegény gyermek, hol van, mi lett vele, ezt szokták mondani s ebben az volt körülbelül hogy otthon kellene lennem és csigázni inkább vagy golyózni, mint a fehér Kárpátokban ágyúkat vontatni, a magam erejével pótolni az állatokét a meredek lej töm Aztán a viszontlátás boldogsága körülzsongott. Pontosan olyan érzés volt az, amikor gőzfürdőben nyakig a kellemes medencébe merül alá az ember decemberben, amikor kint 20 fokos hideget mutat a hőmérő. Most már tudom: ezért a melegért űzi haza az élet az embert, pontosan mindig akkor, amikor tagjai és lelke a kinti életben elgémberedtek. 3. Város és család vetélkedése. Az egész város árasztotta ezt a meleget, sokszor szinte versenyre kelt a családdal a dédelgetésben. S jó munkamegosztást létesített ebben a tekintetben: a család melege személyünknek szólt, a városé pedig azoknak a gondolatainknak, amelyek egykor a kisebbségi magyar létforma legfontosabb részei voltak, vagy éppen jó úton, hogy azzá legyenek. A régi megérkezések így szoktak végbemenni. Az első pár óra a családé volt, de aztán türelmetlenség és nyugtalanság fogott el s be kellett rohanni a városba, fontos dolgaink vártak ott bennünket. Mozgalmas és eszmés diákélet várt, országraszóló viharok az önképzőkör reformjai körül, nagy viták a fiatal középosztály szerepéről a helyi lapban. Apák és fiúk, diákok és tanárok, nemes nyíltsággal állottak szemben egymással, egyik oldalon a féltés, másik oldalon a fiatal bátorság a jövővel szembenézni. Az egyik oldalon nemes zárkózottság a megváltozott élettel szemben, a másik oldalon bátorság beleállani az új idők hullámveréseibe. Az egyik oldalon a politikai ideológia érvényesítése mindenáron, a másik oldalon az új helyzet diktálta ideológiai rugalmasság és bátor vállalás. S mindkét oldalon etikai tisztaság egymással szembeín. Ha történtek haragok azok mindig eszmék miatt és meggyőződésből estek, személyi gyűlölség miatt elenyésző esetben. Amikor értesültünk az eszmei forrongás legfrissebb lobbanásairól, rohantunk ki a gazdasorra, a fiatal gazdákkal megbeszélni, miképpen áll a parasztmetropólis kertészkedése és gyümölcstermelése. Egyik helyen arról értesültünk, hogy a gazda már a harmadik gyümölcsöst ülteti, mindegyik fiának egyet — örökségbe. A kertek egyenkint öt holdat tettek ki. A másik helyre éppen akkor érkeztünk, amikor fiatal gazdák egy egyetemről a földhöz visszatért társuk vezetése alatt éppen arról tanácskoztak, hogy miképpen kezdjenek gyógynövények termelésébe. Harmadik helyen takarmánymagvak termesztésébe folytak. Negyedik helyen éppen dinnyéseket szerződtettek Fejérből és Hevesből. S nemcsak egyesek, hanem a város is kertészkedett és példát mutatott. Sőt ipari növények termesztésének a bevezetésére több versenyt is rendezett a gazdákkal. A parasztság polgárosodott, okosan, igényesen. Ez a polgárosodás nem jelentkezett dezertálással, a feltörekvőket nem fűtötte a vágy beleveszni a középosztály nirvánájába, hanem bennmaradtak a földművelő élet keretei között s emberibb életmóddal és öntudattal töltötték meg a régi életet.