Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A magyar ellnetmondások világa - 10 A kispolgár lázadása

60 és buzgott a magyar polgáriság forradalma. Ady hallatlanul felszabadul ebben a légkörben. Itt alakul ki benne, hogy a minőséget meghódítsa az egész magyarság számára. Rákosi olyan magyar réteghez tartozott, amelyet a polgári élet jóságai és kéjei már régebben és jobban melengettek, mint a szilágysági magyart. Neki nem kellett megjárnia a magyar társadalmi szervezet különböző rétegeit, számára nem volt önkínzó kérdés, hogy a polgáriság szintje alatt mindenből kiszorítottan él a nemzet többsége. Rákosi magyarsága annyi, hogy a mennyiséget összetévesztette a minőséggel, a mennyiségből teremtett minőséget. A mai káosz minden problémája ott fogant meg Adv finom remegésü magyar minőségének és Rákosi mennyiségi magyarság-tudatának a harcában. A mennyiségi szemlélet jóakaratú magyarjai nem foghatták ki a népet Ady készülő magyar korszakából. A kispolgárságot mozgósították hát ellene. De önkéntelenül is mozgásba jött ez a réteg, mintha „lába kelt volna valamennyi rögnek". Miért mozdult meg éppen a magyar kispolgárság? Azért, mert alkatában bámulatosan alkalmas volt Rákosi és kora mennyiségi létformájának a kihordására. Benne a társadalmi fent és lent egvmást paralizálva találkozik. Ha a kispolgár alkata az egész nemzet alkata lenne, akkor létproblémáink valóban ott kezdődnének a magyar élet peremén, ahol más népek életével súrlódik létünk. Rákosi felállott a magyar élet peremére, ahol létkérdéseink oly hatalmasok voltak, hogv harmincmilliós magyar nemzet kellett volna megoldásukhoz, harmincmilliós belső kiegyensúlyozottságban élő magyarság. Viszonylag a kispolgár volt a legkiegyensúlvozottabb, azért maradt csak ez a réteg Rákosi vitorláinál. Ady benne élt a magyarságban s belülről kifelé haladva állította fel a magvar létforma problematikáját, ő a magyar polgári fejlődés elmaradásait akarta behozni kultúrában, emberségben, ösztönökben. Ha egv oillantást vetünk az ő erőfeszítéseinek szociológiai ••'-t almaira. rVkor tudjuk meg tulajdonképpen, hogv a magyar kispolgárság a Rákosi körül való egyszerű sereglés helyett miért szállt harcba Ady új magvar minősége ellen. Szabó Dezső foglalta össze legsummásabban e kor szociológiáját. A magyar népalji rétegek és a közéoosztálv rendjéről lett volna szó az új élet megépítésében. A kispolgárnak nem jutott volna alapvető szerep. Rákosi ezzel szemben nagv és tág keretet ígért s magának a kispolgárnak a formáit ígérte, a kispolgárt borította rá az országra. Micsoda kor volt ez! Benne veszett el a magyarság készsége a minőségi megoldások iránt. Valaki az elmúlt hónapokban felvetette, hogy mennyire kifogyott tartalmainkból a minőség és belőlünk az érzék ezek iránt. Pethő Sándor, azt hiszem, vezércikket is írt erről. Ez a folyamat itt kezdődött el. Aztán az Adyék elleni harcban nem volt egvenrangú szellemi elit, melyre támaszkodni lehetett volna. Rákosi nemzedéke ezt is mennyiségi alapon oldotta meg. Elmosta az intelligencia határát a kispolgárral szemben, a kispolgárt a szellemi ember szintjére emelte, A dilettantizmus itt és ekkor lett életünket teljesen beborító baj. Hiszen a mai dilettáns tombolás számunkra egyáltalán nem új, még formális különlegességeivel sem lep meg. A húszas évek elején már készen volt mindaz, ami ma általános bajjá teljesedett. Amint visszatekintek, érzem a hiányát annak, hogy még nem dolgozták fel ezt a kort monografikus pontossággal a kispolgár lázadásának döntő szempontjából. Az egész országban, egyetemeken és vidéki középiskolákban, a megcsonkított országban éppen úgy, mint a kisebbségi végeken, a kispolgár deresre fekteti és alaposan kiporolja a nemzet bátorságát, amiért nyugati polgári szintre akart emelkedni. Mindenütt Adyék fekszenek a deresen, Ha a kispolgár kulturált volt annyira, hogy gondolatokat tudott ki-