Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A magyar ellnetmondások világa - 10 A kispolgár lázadása

61 t tépni tudatából, vagy ösztöneit képes volt gondolatokig finomítani, Ady nemzedékén ütött egyet. Ez volt lázadása legáltalánosabb formája. Ezt a harcot, sajnos, eddig csak irodalmi vonatkozásaiban mérték fel, társadalmi és tudatbeli vonatkozásait figyelmen kívül hagyták, holott ezek voltak döntőek és fontosak. Most csak vakon nyúlok jegyzeteim és emlékeim közé és e kor szellemi szociográfiájának anyaga dől elém. Aztán amint turkálni és kutatni kezdek közöttük, forradalmi iázba lobbant utca tűnik fel előttem, ahol falak és palánkok ragaszokkal vannak teli, melyekről a forradalmi láz pirít porosan és vészesen. Talán egyéb szempontok mellett szellemi kedvtelésnek is jó, ha elmélázunk egy-két ragasz előtt egy pillanatra. Nem állok meg olyanok előtt, amelyek akár Rákosi, akár Pekár, akár Császár nevekkel jegyzik a hirdetményeket és enunciációkat. Általánosítani jobban lehet a kisebbekből, sőt az egészen névtelenek a legjobbak, mert ezek azt jelzik, hogy a lázadás az egész kispolgárságot, a névtelen sokaságot mennyire megejtette. Az első forradalmi dokumentum egy vidéki kulturszervező és ' megyei könyvtárostól való, akinek, mint nekrológjában olvastam, korszakos kulturtette az volt, hogy katalogizált vagy negyvenezer kötetet. Ezenkívül a fiatalság Ady-rajongása ellen harcolt ilyen szavakkal: „Az ifjúság lapja végre nyíltan leszögezi álláspontját, hogy a magyar ifjúság — városi és falusi egyaránt — Ady Endre, Szabó Dezső, és Móricz Zsigmond útján halad, akik új öntudatot öntenek belé. Ez a tendencia annál helytelenebb, mert egy le nem zárt és véget nem ért irodalmi per főszereplőit állítja az ifjúság elé és egyúttal detronizálja Petőfit, Jókait, Aranyt, nem is beszélve Vörösmartyról és a többi nemzeti költőnkről. Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza szóba sem jöhet a fiatalság felfogásában, mely számkiveti őket. Meg kell várni az irodalomtörténet ítéletét. Ha erre a felfogásra szintén parancsolnak tekintélyeket, mi is szolgálhatunk és csak Rákosi Jenőre, Berzeviczy Albertre, Négyessy, Császár, Pekár stb. irodalmi professzorokra hivatkozunk, de folytathatnám a névsort tovább is". A kispolgár nem szereti a le nem zárt dolgokat. A le nem zárt dolgok nem hasonlítanak őhozzá, aki szabályosan lezárt, mint a kör. A kispolgár Petőfit, Aranyt és Vörösmartyt is úgy fogadta be, hogy lezárta őket, tehát úgy, hogy magához hasonlóvá tette és lényegükből teljesen kiforgatta, Ady mai érvénye is úgy következett be, hogy lezárták, illetőleg saját magába zárták be őt, varázskörbe, az irodalomtörténet vitrinjébe, melyből már nem nyugtalanít. De lépjünk tovább. Egy másik hirdetményen Makkai Sándorról szedik le a keresztség által reáhintett vizeket híres és szép Ady-könyve miatt. Ezt a hirdetményt egy vidéki lapban egy káplán és egy fiskális jegyezte, akik egymásra találtak a le nem zárt Rossz elleni küzdelemben. A káplán ezeket mondja: ,,Az ifjúság lapja Makkai Sándor erdélyi írót" (nem nevezi őt püspöknek) is felsorakoztatja az új igazságok védelmére, aki könyvet írt Adyról. Makkai el van ragadtatva Adynak „családi tendencia nélküli" szerelmétől, mi pedig a dekadens költő Lédáját igazán nem tartjuk ifjúságunk számára erkölcsnemesítő olvasnivalónak." A fiskális így támogatja ezt a felfogást: „A magyar ifjúság annak a Makkainak küldte el üdvözletét, akit saját követői is elítélnek Adyról írt könyve miatt. Lehetetlen, hogy a magyar ifjúság a szélsőséghez csatlakozzék." Ady minőségi forradalma elbuktatásának leghathatósabb érveit idéztük a két megnyilatkozásban: az erkölcsi dekadencia vádját. A kispolgári erkölcsiség költővel és mozgalommal még nem bánt el kegyetlenebbül, mint éppen Adyval és korszakos erőfeszítésével. A költő természeténél fogva exhibicionista, nyiltabban éli meg belső hányódását. A költő azért