Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A magyar ellnetmondások világa - 6 A falu és város ellentéte

48 A mai helyzetben nem is lehet ez máskép, társadalmunk mai állapota határozza ezt így meg. De a szellem nem nyugodhatik bele ebbe, A mai helyzetből ugyanis nem vezet út semerre. Ki tudja felmutatni nyugodt lélekkel azt a létformát, amelybe érvényesen bele tudnánk illeszkedni? S nem is leszünk képesek erre mindaddig, amíg társadalmunk szétugrasztott elemeit, a „hadsereg szétdúlt kötelékeit" újra olyan kapcsolatba nem hozzuk, hogy képesek legyenek a szintétikus cselekvésre. 6. A falu és város ellentéte. A legsürgősebben a falu és a város kapcsolatait kellene tisztázni a magyar életben. Társadalmi síkon ez a falusi és városi értékes társadalmi elemek kapcsolatainak a tisztázását jelentené, szellemiekben pedig az urbánus és a népies szellemiség koholt és képzelt ellentéteinek a kiegyenlítését. De hol vagyunk még ettől? A merev ellentétek a maguk természetéhez törik gondolkodásunkat. Valóban szellemünk már annyira hozzáidomult a kiegyenlítetlen antitézisekhez, hogy azok természetét kezdi felvenni. Olyasmi állott elő, mint amitől Bergson féltette az európai gondolkodást: a szellem elvesztette rugalmasságát, mert hozzáidomult a szervetlen világ merevségéhez és képtelenné vált az összetettebb kapcsolatok, nevezetesen a társadalmi problémák feltárására és megoldására. Nálunk a falunak és a városnak eddig külön-külön kiváló ismerői vannak. A falukutatás már feltárta a falusi élet minden mozzanatát, minden részletét — de mindezt úgy, hogy a falut zárt körnek tekintette. A falukutatás nyomán a városi élet kutatása is elkezdődött, de a munka itt is a város zártságában indult, a városi élet merev egységében. Vannak azonban olyan kísérletek is a mai magyar irodalomban, amelyekben a falu perspektívájából nézik a várost és a városéból a falut. De kutatásunk és gondolkodásunk eléggé idegenkedik ettől a szemlélettől. Ezt éppen azoknak a kísérleteknek a sorsa bizonyítja, amelyekben ezt a szemléletet az írók és kutatók kipróbálták. Erdei Ferenc a parasztság s a falu polgárosodásának szükségét hirdeti: ,,A parasztság társadalmi fejlődésének szükségszerű útja az, hogy kilépjen rendi-paraszti társadalom formáiból, az érvényes szerkezetben helyezkedjék el a megfelelő helyen, és az ennek megfelelő formákat vegye fel. Miután pedig az a társadalomrend, amely a rendi strukturát fölváltotta, nem más, mint a polgári társadalom, aem történhet máskép, minthogy a parasztság ebbe illeszkedik bele." Erdei Ferenc ezt a megállapítást A magyar társadalom című könyvében teszi. De hányan és milyen marasztalóan ítélték el Erdei Ferencet, akik a magyar parasztság öncélú és csak saját magára korlátozott kibontakozását hirdetik? S érdekes: amilyen egyoldalúan elutasítják az öncélúság alapjain álló népiek Erdeit, ugyanolyan egyoldalú örömmel üdvözlik őt az urbánusok. Fogalmazásában azt látják, hogy a városias kultúrformát akarja fenntartás nélkül kiterjeszteni a falu felé és esküsznek rá, hogy ez a fejlődés rendje. Érthető volt hát az az idegesség, amellyel Illyés Gyula Csizma az asztalon című munkáját fogadták a városi oldalon; Illyés a falu és a parasztság szempontjából fenntartásokat jelentett be a várossal, a városi kultúrával s a mai polgári létformával szemben. A kőnyr