Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A magyar ellnetmondások világa - 7 A falu a város, a mezőgazdaság pedig az ipar távlatából

49 fogadtatásánál mindent elkövettek, hogy kétségbe vonják az író jogát; kritika alá venni a polgáriság mai érvényét a népi élet szempontjából. Ami akkor Illyés Gyula könyvével kapcsolatban megmutatkozott, általános tünete, immár attitűdje a mai urbánus szellemiségnek. Az egymással szemben álló frontok azt tartják, seperjen mindenki a maga portáján, az ellenkező oldalhoz semmi köze. A mai magyar szellemi élet így jutott abba az állapotba, hogy képtelen a magyar élet szemléletére a városban és a faluban egyszerre. Külön-külön ismerjük a falut és a várost, de életünk összképéről nincsen szemléletünk. Az összkép kialakítása a szintézist tenné fel. Ezt viszont a részletes vizsgálódásnak kell megelőznie. De szellemi életünk két oldala oly me' reven és oly autarchikus igénnyel zárkózik a falusi és a városi életbe, hogy a talu és a város helyes és döntő ellentéteit sem képes felismerni a legtöbb esetben. A városi és polgári élet autarch szellemei így nem értik meg, hogy a falu és a falusi nép szempontjából kellene megkeresni magyar földön a polgárosodás teljes érvényrejutásának a módozatait. A falusi élet rideg zárkózottjai pedig nem jutnak annak felismerésére, hogy a népi és falusi élet felemelésének módjait és a szükséges emelés mértékét a városi élet perspektíváján keresztül lehet megismerni. 7. A falu a város, a mezőgazdaság pedig az ipar távlatából. A termelő tevékenység szempontjából a város perspektívája az ipari termelés perspektívájával azonos, a falué ugyanakkor azonos a mezőgazdasági termelő tevékenységével. Az urbánusok azt vetik a népiesek szemére, hogy nem értenek az iparhoz és nem látják, hogy a magyar ipar már elérte az agrártermelés értékteremtő erejét, ugyanannyit, ha nem többet termel, mint a mezőgazdaság. Végezzünk hát alapos munkát és nézzünk a magyar falura, illetőleg agrártermelésére az ipari termelés távlataiból. A pénzgazdálkodás és a piacratermelés mai fokán egy üzem, vagy egy üzemág boldogulása attól függ, hogy milyen gyorsan tudja megforgatni termelőtőkéjét. Ha egy üzem megtermelte áruját, akkor már az a gondja, hogy minél hamarabb eladhassa és új árut termelhessen. Az a cél, hogy a nyersanyagból a lehető leggyorsabb gyártási eljárásokkal árut termeljenek, az árut eladják és új árut állítsanak elő. Az az üzem, vagy az az üzemág boldogul a legjobban, amely a leggyorsabban tudja megtenni az utat a nyersanyagtól az áruig és ezt megismételni. Már most ebben az eszeveszett vágtatásban a nyersanyag és árú között van egy hosszabb idő, amit a tőke forgatási idejének lehetne nevezni. Ezen azt az időt értik a közgazdaságban, amely alatt a tőke megduplázza magát, vagyis annyi jövedelmet hoz, amennyi a tőke maga. A városi gazdasági tevékenységek közül a kereskedelem vezet a tőke forgatási idejének a rövidségében. Pontos adataink errenézve nincsenek, de hogy a kereskedelem a leggyorsabban forgat, azt mindenki tapasztalataiból tudhatja. Ezek a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kereskedők gazdagodnak a leggyorsabban s hogy eddig azok mentek kereskedői pályákra, akik a gazdagodás könnyű és gyors lehetőségeit áhítják. A kereskedelem után ismét egy nagyobb urbánus tevékenység következik a tőkeforgatásban. Ez az ipari termelés.