Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
A magyar ellnetmondások világa - 3 Egy példa a szintézisre
41 Amit már majdnem elfeledtél: Csendes rokonaid szavát tanuld meg újra. A pohár friss víznél is jobban üdíti A fáradt megtérőt a szívélyes fogadj Isten, Melyben baráti melegség gyöngyözik. íme itt a zsellérek csoportjában, kik a heti fizetséget várják, Ingasd te is fejed, ha szólnak és csomós Mondatokkal bontogatják sorsuk, Nyomoruk okait, Szájuk nehéz rebbenésében Pihegő élet verdesi szárnyait. A vers további részében elmeséli, hogy Kaposváron, tüzet kért töle egy férfi s amint összebuitak a szél ellen, egy piTTanatra szívük összedobbant. Nem romantikus felnagyítása ez egy szerény élménynek, hanem az igazi izgalom, amivel az ember az első társsal vagy rokonnal való találkozásra készül amikor hosszú idő után idegenből hazaérkezik. A „hazatérés" a döntő élménye ennek a kötetnek s az otthoni friss érzések, az egész, majdnem elfeledett élet újraéledése és kiragyogása. Ezektől a versektől egyenes út vezet a Puszták népéhez, a Petőfihez, a Csizma az asztalonhoz és a $ or at av ászhoz. Illyésnek valóságos sorsává lett a szintézis, amit az elvont eszmék tájáról a magyar életig megtett. Izgalommal kerekedik a kérdés, lett-e példa belőle? Felismerték-e r hogy az, amit ő megtett, általánosan kötelező, ha a szellem érvényes dolgokat akar diktálni az akaratnak jövőnk előtt? A felelet nem nyugtat meg, amit ezekre a kérdésekre adni lehet. Elsősorban is Illyés költő s éppen ezért szintézisét képekben kénytelen kifejezni. Az elvontból a magyar valóságba való megtérését éppen ezért szükségszerűen a hazai tájra való megtérés szimbólumaival fejezi ki, ám egy helyen határozottsággal hirdeti: vessetek gyökeret mindenbe. Példáját ennek következtében úgy értelmezték, hogy ő a nyugatról, az idegenből való hazatérést parancsolja, a vándorlélek befejezését és a hazai tájakra való megtérést, holott ennél sokkal többet parancsol. Egy fiatal költőnk például így adja tovább a féligértett példát: Láttam Párist, nem láttam Baranyát. (Janlcovich Ferenc.) Legutóbb aztán C s. Szab ó Lász}6\£lméletté is avatja ezt az értelmezést. De az a benyomásom, hogy ez lüyés példájának csupán a fele, Mert ő nem csak kelet és nyugat szintézisét teremtette meg, nemcsak horizontális ellentéteket kapcsolt össze és egyenlített ki, hanem vertikálisakat is, mégpedig a magyar élet és a szociálizmus szemléletének ellentéteit is szintézisbe foglalta. Példájának ez a második fele. De míg az első fél lassaa tudatosul, sehogy sem akar tudatosulni a példa másik fele. Itt nemképzelt ellenállást fejtenek ki érvényével és igazságával szemben. S éppen azok fejtenek ki ellenállást akiknek a legtöbbet használhatna ez. Ritkán találkozni ilyen ellentmondással. Egyszer talán alkalom nyílik az ellentmondás motívumainak a feltárására is, most azonban sietősen tovább kell mennünk s csak szinte a könyvelést végezzük el: odahelyezzük ezt az esetet mai életünk legszomorúbb jelenségei közé.
