Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
A magyar ellnetmondások világa - 3 Egy példa a szintézisre
40 3. Egy példa a szintézisre. Nagyon meglepett aztán a hazatérés után, hogy ezt az igényt nem találtuk nemzedéki érvényben, csak egyesekben. Jó azonban még így is, mert vannak, akik a magatartás helyes formáit mutatják s megmentik a mai magyar szellemet, nehogy Sodoma és Gomorra sorsára ítéltessék az igazak hiánya miatt. A legmagasabb fokon és legtisztább állapotban, a példa és az út világosságával Illyés Gyulában találtuk meg a szintézis készségét és erényét elmélet és valóság között. Példáját láttuk már a karanténbői is és Nyugatbéli tanulmányai sok érsekújvári éjszakán és sétán hevítettek és bátorítottak. Illyés példája aztán akkor világosodott meg teljesen és akkor kelt fel teljes fényben, amikor a Magyarokh an maga szólott az addig csak kevéssé ismert és csak sejtett absztrakt magasságokról, ahonnan alá kell ereszkedni. Az ő példája annál érvényesebb, mert ez az aláereszkedés nem történt hirtelen szaltó mortáléval vagy óriásforgással, mint amikor az ember felveti magát az absztrakt fényben tündöklő csillagzatokra. Lépésről lépésre történt ez az aláereszkedés, a lelkiismeret állandó ellenőrzése alatt. Az az érzésem, hogy verseiben, mégpedig az elsőkben tette meg ezeket a lépéseket. Kimutathatók-e azonban ezek, megtalálhatjuk-e az alászállás hiteles bizonyítékait? Első kötete második versének >Tókozló a címe s a cím alatt például ezeket lehet olvasni: í Üdvözlégy falu, üdvözlégy atyám, üdvözlégy ájtatos ökör. Megtért fiú, porlepte cipőimben némán várom a csókot. Eltékozoltam, amit eltékozolhattam, ifjúságom idejét, emlékeimet, Nincstelenül és könnyedén, mint születésem napján, tárom felétek karjaim, Kutasd ki zsebemet szél, fújj át fejemen, fogaim között, Semmit sem hoztam magammal, mit elvittem, vagy mit másutt gyűjthettem volaa, Ébredő füzesek pilláim, nyugodtan folyhat köztük életünk széles folyama, Hűtlen szerető, hitszegő barát s a hon ezer baja. Üdvözlégy nehéz föld, horkoló Sárköz, Somogy kies bércei, Kérődző torony, dögvész lengette méla táj, S tovább az egész kötet szinte szerelmi vallomás a hazai tájnak, a honi életnek s bajoknak. Az alábbi versben például a következőképpen: Talpamnak ravasz titkokat kuncog a föld, az én földem ez, belőle fakadtam, Pólyám a dűlőút pora volt, vagy selymes televény kotló krumplibokrok alján. Az ég fürösztött és tett szárazba meleg ujjaival, míg anyám kapált lent a völgyben, Megnőttem a fákkal, üszőkkel, szelekkel, ezernyi lármázó tej testvéremmel. És még legalább ez a két szak kívánkozik ide a rengeteg közül idézetül. így hangzik az Amit már majdnem elfeledtél... című vers két strófája:
