Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
Hazatérés - 3 A nagyság bátorsága
10 kicsinyességet? Az író akkor azt vallotta, hogy a nagyságot választotta: azonnal csomagolt s ment vissza a fővárosba. Mások viszont másképen ébredtek a nagyság s a megnőtt lehetőségek tudatára. A kisebbségi sorsban az egész magyarság egy folyton alacsonyabb szintre szoruló népi-társadalmi életet élt. Nem voltak nagy szervezetek, amelyek segítették volna a nép társadalmi fejlődését. Nem volt állam körülöttünk. A hazatérés azonban államot hozott s ennek a ténynek értéke éppen akkora volt, mint amilyen sóváran nézte a kisebbség a szlávok államát, amelyből kiszorult s csak tárgyi kellék lett a kormányzásban. Az egész kisebbségben nagyszerű izgalmak keltek arra a gondolatra, hogy most már állam lesz körülöttünk. Állam, mely befogad és véd, bajokat távoltart és hasznos hatásokat és kezdeményeket kifejlődni segít. A bátorlét érzése növekedett a legszélesebb rétegekben. Ez az érzés, amely kezdetben a lehető legáltalánosabb volt, a hazatérés után a viszonyokhoz képest szükségszerűen szűkülni kezdett. Voltak csoportok, amelyek szívében nemcsak hogy megmaradt, hanem még növekedni és hatalmasodni is kezdett, de voltak csoportok, melyekben halaványult. Legelső sorban a hazatért középosztályban vert gyökeret a bátorság a nagyságra és benne növekedett. Ma már úgyszólván csak ebben a rétegben található ez az érzés. Nagyon egyszerű magyarázata van ennek. A hazatért középosztályt csaknem maradéktalanul felszívta az állam s a közintézmények. Ez a réteg a hazatérés után a maga létét az államéval egyeztette össze, mégpedig úgy, hogy felszabadult léte gondját az államra hárította. Úgy is mondhatjuk, hogy a középosztály az állammal azonosult s ezzel párhuzamosan tudatát a legnagyobb közösség méreteire növesztette, szinte államosította. A többi csoportok nem érzik ily közelinek az állam tényét. Ezek visszahúzódtak a társadalomba, mely az állammal szemben nem oly közvetlen, nem kézzelfogható, sokkal elmosódóbb s elvontabb és nem annyira gyakorlati közösséget jelent. Ez magyarázza aztán azt is, hogy a középosztály bontakozott ki a leggyorsabban a kisebbségi sors hatásaiból. A középosztály hagyta el legelőször a kisebbségi tudatát s ő fejlesztette ki a leggyorsabban a többségi tudatosságot. Aki tehát a kisebbségből a többségbe való átfejlődést tanulmányozni akarja, annak számára a középosztály a legalkalmasabb terep. Mi azonban figyelemmel akarunk lenni az összes tényezőre, éppen ezért visszatérünk egy előbb észlelt jelenséghez. A kisebbségi középosztályban hát az állam erősen alátámasztotta a felszabadulás nagyságélményeit és tekintélyes bátorságot is kölcsönzött ehhez az élményhez, A kisebbségi többi rétegei is tele voltak olyan várakozásokkal, amelyek csak a középosztálynál teljesültek. S amikor megvilágosodott és tudottá vált a középosztály előnyös helyzete, akkor az következett, hogy majdnem minden réteg részéről valóságos futás indult meg a legcsekélyebb középosztályi vagy annak hitt pozíciók felé. Nem csoda ez. hisz az egész kisebbség húsz esztendeig vágyódott a bátorlét után. A visszatérés után egyszerre csak általános tünetté vált a hazatért magyarok középosztályosodása. S mivel nálunk a középosztály jórészt hivatalnoki elemekből áll, a középosztályosodás hivatalnokosodásnak is nevezhető. Aki csak tehette, hivatalt vállalt. Szinte nem számított egzisztenciának másféle elhelyezkedés. Szülővárosomban nagyon érdekes jelenségeket lehetett megfigyelni. Egy szabómester például, aki jólmenő vállalatot szervezett a kisebbségi helyzetben, elhagyta mesterségét s négy gimnáziumával hivatalt vállalt a városnál. Az önálló lakatosok és keresett szerelők is feladták jólmenő műhelyeiket és a vasúthoz mentek. A négy gimnáziumot végzett kereskedő felfede^íe tanult voltát és egykori tamilt-ember-ambicióit és szintén
