Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovenszkói festészet

33 A művészek szervezeti és közéleti elnémulását nyomon követte a művészi termelés stagnálása is. Egyfelől a kenyérgondok, másfelől a kiállítások gyakori céltalansága gátolják a fejlődést. A művész akaratlanul két eshetőség előtt állt. Vagy külföldre gravitál, vagy önmagába hull. Magára maradva, külső intellektuális és művészi emóciók nélkül, lassan lemarad az egyetemes művészeti haladás tempójáról. Keresései ismétléssé válnak. A szlovenszkói művészek csoportosítását már a köztársaság első éveiben indították meg Angyal Géza, Flache Gyula, Gwerk Ödön és Tichy Kálmán. Kezdeményezésükre Besztercebányán — Domeníco Škutecký támogatásával — megalakult a szlovenszkói magyar és német művészek első csoportosulása. Több sikertelen kísérlet után lassan elnémultak. Országos jellegű átfogó kapocs híjján helyi keretek között indul meg a szervezkedés. Pozsony, Komárom és Kassa válnak a művészek főbb központjaivá. Pozsonyban a német jellegű Kunstverein, Komáromban a Jókai-egyesület képzőművészeti szakosztálya, Kassán a Kazinczy-társaság érdeklődési köre kapcsolja magához a művészeket. Az egyes művészek lakóhelye is meglehetős érdeklődést képvisel. Az érdeklődés mégsem képes megfelelni teljesen sem az anyagi, sem a művészi igényeknek. A provincíalitás, a kultúrhorízont hiánya hat nyomasztólag művészeinkre. Ez már egyetemes és aktuális szlovenszkói kérdés. Tulajdonképen a valóságmásolatokat kutató kispolgári kultúra művészet megnemértése ez. Esztétikai irodalmunk hiánya, napilapjaink felületesen mozgó, nagyobbBrogyányi: Festőművészet Szlovenszkón. 3