Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovenszkói festészet

34 részt dilettáns kritikái az érthetetlenég misztikus ködébe burkolják a píkturát és a tömegek esztétikai nevelését a magyar nyelv szlovenszkóí terüle­tén mintha teljesen magára hagynák. Legújabban 1931-ben alakult meg végre a „Szlovenszkóí Úttörő Művészek" cím alatt a festőművészek újabb egye­sülete. A pozsonyi képzőművészeti egyesület jogi keretei között csoportosultak a szlovenszkóí ki­sebbségi képzőművészek. Programul vállalták a szlovenszkóí magyar és német művészeti élet meg­szervezését A szlovák piktúra lényegesen más körülmé­nyek között él, mint a kisebbségi. A szlovenszkóí magyar piktúra összekuszált, hirtelen megszakított helyzetből igyekezett új kibontakozást, lehetősé­geket keresni. A szlovák piktúra a fiatal nemzeti államélmény ujjongásával fogott hozzá új, a többi­től különböző, sajátos szlovák nemzeti művészetet teremteni. Ok igyekeztek elsőnek a szlovenszkóí local couleur sajátosság táji és a szlovenszkóí élet ötvözeteit megteremteni. A tátrai tájak, a Kriván, a liptói havasok vonalai, formái és a szlovenszkóí táj sajátos színskálája elsőnek ígérkeztek a szlo­venszkóí művészet sajátosságául. A szlovenszkóí táj és nép csakugyan erős hatást gyakorolt a szlovák művészetre. Reprezen­tációs tárlataikon a Spolok Slovenských Umelcov és az Umelecká Beseda Slovenská kiállításain több alkotáson megjelenik a szlovenszkóí táj és a nép. De elkésve, mint a népies nemzeti romantizmus gyermeke. Csak kevesek műve emelkedik maga­sabbra. A fölszínen csak a táj ábrázolása jelenik

Next

/
Thumbnails
Contents