Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

Jegyzetek

117 Eugen Delacroix (1798—1863) a Gericaultnál jelentkező romanticizmus programját megvalósította. Már a „Medúza tutaja", melyet G. egy akkori hajószerencsétlenség kapcsán fejtett, a legélesebb szembeállás volt az antikkal. Túlfokozott szenvedélyesség, remény, kétségbeesés, apátia, őrjöngés jelentkezett benne a klasszikus nyugalommal szemben, mely az eddigi kompozíció egységét és nyugalmasságát is fölborítja. Erőteljes, lüktető, mozgást, akciót éreztető bátor kompozíciót és ennek megfelelő új színezést ad. Gericault Medúzáját elhallgattatták. De mikor ugyanezen kvalitásokkal jelentkezett később Delacroix, fölzúg a hivatalosok fölháborodása és megbotránkozása. A „Dante és Vergilius bárkája" volt ez a mű. Dante és Vergilius átkelését Charon révésszel a Styx-folyón ábrázolta. A klasszikus formák nyugodt proporcionalitását, lezárt, ellensúlyozott kompozícióját, a harmonikus színek és apró formák finom világát egyszerre zúzta szét a masszák tömörítésével, a viaskodó, indulatos formákkal, a haragos színekkel, ahol dinamizálódik maga a halál tragikuma is. A drámai cselekvés a f orrpontig feszül a képben. Az erő ökle belecsapott a klasszikus csönd játékai közé. A korabeli kritikusok, a műértő közönség fanatikus dühhel tiltakozott Delacroix ellen, aki annyira megzavarta nyugalmukat. Tiltakoztak az „őrült Rubens" garázdálkodása, a „formák gyilkosa" (l'assassin des formes) ellen. Delacroix később az állam támogatásával egy angliai és marokkói tanulmányútra ment, ahonnan végtelenül nagy látásgazdagsággal tért vissza. A francia forradalom és a nyomában megváltozott társadalmi rend művészete volt a romanticizmus, mely Delacroix halálával, a vele párhuzamosan haladó művészekkel együtt be is fejeződött A klasszicizmusban tulajdonkép a forradalomelőtti rendi állapot és a forradalomra támadt szellemi visszahatás ideológiája tükröződött Csak midőn már az alapjában megszilárdult a forradalommal jött harmadik rend uralma, hatott tovább a társadalom szellemi és művészi rétegeibe. Az új rend, új termelés új művészetet hozott Maga a polgár, aki a forradalommal nyerte el a teljes jogot, de még a régi szellemiség formáiban élt, reakciós volt a saját forradalmának művészetével szemben. Mihelyt a megbolygatott egyensúly, a társadalmi alap és a szellemi és művészeti állásfoglalás között helyreállt a romanticizmus is rohamosan elvesztette dinamikus jellegét és csupán a festőművészet optikai, festői jelenségeiben hatott tovább a naturalizmusban. A naturalizmus még Delacroix életében lassú átmenetekben egyre jobban kialakul, az egyre jobban kialakuló polgársággal egyetemben. Daumier (meghalt 1879-ben), Corot (meghalt 1875-ben), Theodore Rousseau (meghalt 1867-ben), Millet (meghalt 1875-ben) képezik az átmenetet A romanticizmusból a teljesen kialakult naturalizmushoz, melynek kifejezőjével, Courbetval, az előbb említett egyensúly teljesen helyreáll.