Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

87 A szlovenszkói képzőművészet sokat csodált jelensége volt Jasszus Antal. 1923-ban jött ki munkáival. A szlovenszkói horizontok alatt különös, szokatlan képekkel. Nagy vitát kavart maga köré. Egyesek iparművészetnek, mások tiszta literatúrának minősítették képeit. Akadtak olyan megnyilvánulások is, amelyek a szláv pszihé legteljesebb faji jellegű megszólalásának vették képeit. Maga Jasszus hallgatott. Nem nyilatkozott, csak dolgozott. 1924-ben Pozsonyban állít kí; a művészetét nem értő közönség nagy csodálkozással, érthetetlenül állja körül képeit. Nem érti, de önmagában elintézni, vagy elvetni sem tudja. Nyugtalanítja. Ezután még néhány kiállítás következik Kassán, utána lassan eltűnik a szlovenszkói képzőművészeti élet teréről. Mit ábrázolnak Jasszus képei? Líteraturát vagy egyszerű iparművészeti dekorációt? Ezzel a két jelzővel illették a legtöbbször, mikor megfesti a „Vízözön", a „Forradalom", a „Határvám" és a többi tiszta egyéniségű Jasszus-képet. A sík két dimenziós kiterjedése az a talaj, ahol Jasszus képei teremtődnek. A naturális három kiterjedésű tárgyvalóságot elveti. Nem festi a természetet. A tárgyaknak a természetben egymáshoz való visszonyát sem ismeri el. Csak a síkot és a vonalat tartja meg. Ezzel és ebből alakít. A síkkal és vonallal máris a dekoratívitás, az ornamentika közelében vagyunk. De épen ennek összehasonlításával igyekszünk a maradéktalan értelmet fölfogni. Az iparművészet a síkot nyugalmi helyzetben veszi. A dekoratív formáknak