Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

88 és vonalaknak a síkon térkitöltő szerepük van csupán. A tér egyensúlyi helyzetét keresik és biztosítják. A íorma a sík felületén marad. Csak kiterjedése van, mozgása nincs. Jasszus képein a sík felületén a forma és vonal jelentősége átalakul, dinamizálódik. Mozgásba kezd. Formákat, testeket, viszonylatokat alkot. Ebben teljesen öncélú lesz a vonal. A természeti valóság formáiból abstrahál a saját maga számára formákat, állandó alakulása közben. Itt érintkezik Jasszus az irodalom vádjával. Mert megtalálta ugyan a sík művészetének abszolút eszközeit, mégsem tud velük a természet tárgyaitól elszakadni az abszolút kifejezések felé. A konkrét természeti tárgyak és jelenségek megragadják képzeletét. És ezek lesznek a képzeletét hajtó motorok. A Vízözön, a Forradalom, a Határvám fogalmainak érzelmi elképzelései lökik előre formáló kezét az alkotás folyamán. így alakulnak ki a vonal dinamikus kanyargásában alakok és formák, melyeknek a való élet tárgyaínak a formáihoz semmi közük, de amelyek élnek a vonal dinamikus ereje által és az alkotás gyújtópontjában valamilyen fogalmi komplexum (forradalom, vízözön, határvám stb.) átérzése áll. Jasszus csak rövid ideig dolgozott. Amit ezalatt alkotott, az a szlovenszkóí piktúra súlyos dokumentuma. Halász Hradil Elemér a kassai Kazinczy Társaság képzőművészeti osztályának keretében, különösen jubileumi kiállításának idejében, nagy agitatív