Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)
A kisebbségiek
82 értelméhez jutott. Az a Reíchental, abi a mostani kiállításokon elénk tárul, már higgadt, stílustíszta művészt reprezentál. Reichental a két veszélyes pont között : a literatúra és az impresszionizmusnak ma már manirrá sekélyesedő véglete közt képeinek tisztaságát megmentette. Nyugodtak és stílusosak. A formákat síkértékükben a felületen fogja föl, a szín- és rajzbelí értelmükkel alkot. Szétbontja egymástól a rajzot, a felületek befoglaló formáját magától a színfelülettől. A színfelület a lokális színek nyugodtságával és kimért, határozott felületével együvé tartja a szemléletet. A színfelület simaságán a kontúrokban végigfutó és a felületet befoglaló rajz érdekes, kevéssel és egyszerűséggel mindent megmutató alakulása gazdaggá teszi a képet. A szem végigfut a vonalak mentén, formákat, modulációkat revelál a kép egyszerűségével. A kép aktivitásra készteti a szemléletet, foglalkoztatja. Érdekessé, sokatmondóvá teszi önmagát, mert a szem egységes képe nem a színfelületen, se nem a felületeket befoglaló rajzon lesz. A rajz nem követi pontosan a színfelületeket. Elcsúszásokat, kihagyásokat, asszímetríákat enged meg magának a színfelülettel szemben. A kép, amit a szem egységes hatásként tudomásul fog venni, a színfelület és rajz egymástól széttágított közében lesz. Mélységet, erőt kap így a kép.. Reíchental píkturája Picasso és Braque és az egész modern piktúra eredményeiből merített. Mind a kettő kutatva az anyag, forma, szín, vonal egymáshozvaló píkturálís viszonyát, már fölfedezték a
