Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

77 és rajztanár festészeti és iparművészeti tanfolyamaival egész festőgenerácíót nevelt fel. Igaz, hogy később a jórészük továbbfejlődni nem tudott és elsikkadt. A tízenhatévi tanítói és művészi munkássága alatt erős, kifejlett egyénisége mély nyomokat hagyott hátra a komáromi művészek jónéhányának pikturájában. Pedagógiai munkássága pedig, melyet a jóízlés és az iparművészet terén kifejtett, a művészek körén is túl, a közönség tömegében hintette el az egészséges művészeti szellemet. A komáromi művészek píkturája nem egységes. Erős és határozott egyéniség csak fíarmos Károly. A többiek, akik hamarosan eltávoztak Komáromból, mint a két Bazilidesz és Reichental Ferenc, művészetileg is elszakadtak és külföldi hatások alatt dolgoznak. fíarmos elsősorban epikus. Elbeszélő. A grafika, az aquarell, a tuss az ő igazi erőssége. Rendkívülien dús fantáziával dolgozik. Nem szerkeszt. A vonal attól a pillanattól, hogy Harmos az első érintést megtette rajz- vagy festőeszközével a papíron vagy vásznon, mesélni kezd. Mintegy önmagától és bőven. Kanyarog, halad, folttá tömörül, kinyúlik, elszínesedík, formákat alkot, majd ismét elveszti a formát és ködbe, rejtelmes és csodálatos giz-gazba megy át. Közben a legfantasztikusabb mesevilágot varázsolja kí a vonalból. Manók, törpék, gigantikus alakok, vízíóban élő szörnyek, heroikus emberek. A természet, a hegyek, fák, sziklák, folyók, felhők hasonlóan életre kelnek és elbeszélően gazdagok lesznek Harmos művészetében.