Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

78 A mesevilágtól távol, olykor szimbolikus értelmet fejez ki. A „Hiúság ördöge", „Útonállók", „Szélroham", „Madarász", az ilyen alkotások sorozatából valók. Harmos munkái kivétel nélkül elevenek és gazdagok. Gazdagok. Nincs bennük egy vonás, egy formarészlet sem, mely nem lenne kifejező, mely ne lepne meg, a forma és vonal általunk eddig nem ismert alakulási lehetőségével. Ahogyan növényeit, felhőit, embereit alakítja vagy feloldja, abban a fantázia és alakítási képességnek a maximumát nyújtja. Elevenek. Nagyon sokszor a literaturába eső témát vesz ecsetjére vagy festőtollára. Mégis a teljes síkbelíség, a tökéletes képvalóság határain belül mozog. Mert értelme, élete önmagában a síkon, abban a dús világban van a képnek, amit Harmos megalkotott. Dinamikája, valami belső feszültsége is van képeinek. A formák rendkívülien sokszerű váltakozása adja ezt, ahogyan a szem érdeklődve, folyton meglepve és fölfedezve fut végig a kép részletein és a részlethatások aktivitásával látja meg az egész képet. A lehetőség határain mozog velük Harmos. Egy lépés és a sík kifejezési lehetőségein kívüleső időbeli világ hibrid ínterpretátorává válik. De Harmosnál ez nem következik be, mert öntudatos és öntudatosságában nem elégszik meg képeinek belső jelentőségével. A külső megjelenésben ís finommá, artísztikussá teszi. Olajfestményein a tónus a kompozíció teljes megértésében és kihangsúlyozásában jelentkezik. Naturalísztikusan fest. A tónusai kissé mélyek, a kompozíciója lezárt és könnyen érthető.