Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Igazságot, de gyorsan

IGAZSÁGOT, DE GyORSAN! A magyar nemzet boldog örömmel és éledő reményekkel vette tudomásul Ipolyság és a sátoraljaújhelyi kisállomás területének felszabadulását, a közvéleményt azonban a két helység átengedése nem tette bizakodóvá, nem fosztotta meg tisztánlátásától. Mindenki érezte, hogy a csehek nem folytatnak egyenes, őszinte dolgot Komáromban. Az egész nemzet kezdte belátni, hogy Prága semmit sem enged át önszántából Magyarországnak. Jót a csehektől ezúttal sem várhatunk, mint ahogy sohasem várhattunk, történelmünknek egyetlen korszakában sem. A nemzet az öröm napjaiban is feszült figyelemmel várta a tárgyalások további alakulását, azoknak a magyar kívánságoknak kielégítését, amelyeknek jogosságát akkor már elismerte az egész világ. A nemzet ingerülten figyelte a csehek mesterkedéseit, a huzavonát, amellyel a magyarság türelmét akarták próbára tenni. Az egész nemzet érzéseit fejezte ki a Függetlenség október 13.-án, csütörtökön reggel megjelent vezércikke, amelynek címe volt: Igazságot, de — gyorsan! A cikket szerzője így jelezte: (—yb—), de mindenki tudta, hogy ez a jelzés vitéz Imrédy Béla miniszterelnököt rejti. A cikk így szólt: Egy ragyogó, tiszta őszi délutánon megkezdődtek a komáromi tárgyalások. Várakozással tekintett az egész ország a tárgyalások lefolyása elé. Várakozással, mert ennek a népnek lelkéből még nem lehetett kitépni az ideálizmust, amely bízik az igazság erejének bűvös hatásában és szentül meg van győződve, hogy e bűvös hatáson semmiféle erőszak, semmiféle praktika nem fog ki. De várakozással tekintett azért is, mert tudta, hogy ezt az igazságot egyszerűségével és világosságával meggyőző erejű álláspontban fogja a magyar delegáció kifejezésre juttatni. Mi ez az álláspont? Az a nagy mérkőzés, amely a müncheni találkozóban érte meg válságát és egyben a válság feloldását, Európa ama részére, amelyet immár 20 esztendeje a csehszlovákiai probléma mérgezett, új és elvi alapon épülő rendezést hozott. Eldöntötte, hogy az együvétartozók együtt is éljenek. Hirdette és megvalósította, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának újjárendezését úgy kell végrehajtani, hogy az új rendezés egybevágjon a lakosságnak az akaratával. Nekünk, magyaroknak pedig meghozta reményeink teljesülésének ígéretét, amikor leszögezte, hogy a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség kérdését rendezni kell. — 80 — 6