Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Igazságot, de gyorsan
A magyar kérdés megvalósításának útját az európai areopag államközi tárgyalások útjára utasította. A rendezés lázában a határidő hosszúra sikerült, ezt ma már mindenki látja, hiszen lehetetlen, hogy milliónyi ember sorsa hosszú hónapokig bizonytalanságban maradjon. Döntést sürget ma az egész világnak minden komoly tényezője. Döntést, mert az elintézetlen problémáknak mérge egyre mélyebben eszi magát bele a szervezetbe, egyre messzebben árad szét a testben és félő, hogy az a bekemű, amely oly hatalmas arányban bontakozott ki a müncheni határozatokban, szilárd mindaddig nem lesz, amíg az utolsó téglát is bele nem rakják az épületébe. Ezek az előzmények, ezeken épül fel megtámadhatatlanul és megdönthetetlenül a magyar álláspont. J,ó lesz, ha ezt az álláspontot újból és mégegyszer megformulázzuk és pontokba öntjük: 1. A magyar többséglakta területek kell, hogy visszakerüljenek az anyaországhoz. 2. A magyarlakta területek meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az eltolódásokat, melyek az utolsó húsz év folyamán mentek végbe, mert a müncheni konferencia pecsétjével tanúsított s már mindenki által tudott és vallott felfogás szerint az elcsatolás jogtalan és hibás volt. Jogtalanságból és történelmi hibából pedig jogokat származtatni nem lehet. 3. A csehszlovákiai probléma rendezésének véglegesnek kell lennie és az új állami elrendezésnek az érdekelt népek akaratán kell nyugodnia. Senkitől sem lehet kívánni, hogy szavatoljon olyan határokért, amelyek nem a népek akaratán épülnek fel s nem otthont, hanem börtönt vesznek körül. 4. A döntést a három hónapi határidőre tekintet nélkül, azonnal meg kell hozni, nemcsak magyar érdekből, nemcsak az érintett nemzetiségek szempontjából, hanem Európa békéje érdekében. Igazsága erejében bízva és a tárgyalások gyors lefolyására számítva indult el a magyar delegáció. Az első nap aránylag kedvező lefolyását biztató jelként vettük arra, hogy sikerülni fog az államközi tárgyalások útján eredményhez eljutni. Biztató jelként vettük, annak ellenére, hogy a tárgyalásokat megelőző diplomáciai előkészítés során már találkoztunk olyan fogásokkal, amelyek — hogy enyhén fejezzük ki magunkat — elkedvetlenítően hatottak. A biztató jel azonban hamar elhalványult. Elvi alapokon felépülő, tudományos módszerekkel kidolgozott, hiteles adatokkal alátámasztott megoldási javaslatunkkal szemben kitérő, kérdezősködő, taktikázó magatartás volt a válasz. Az egy csehszlovák kormány az első hét leforgása alatt egy fiakormányt szült, sőt mire e sorok napvilágot látnak, talán már egy harmadik kormány is ül szemben delegációnkkal. Kormányok, amelyeknek illetékessége, Prágához való viszonya felderítetlen. Ezek a kormányok egy célt mindenesetre kitűnően szolgálnak, azt, hogy ürügyet adjanak végeláthatatlan utasításkérésekre, szakértők halmozására, hogy ezalatt az idő múljon, múljon s az ellenfél idegei próbára tétessenek. — 81 — 6
