Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Felszabadul a cseh Sátoraljaújhely (Ráthonyi Jenő)

jak. Akik a patak partján állnak, már nem is tudják kivárni az időt. Átugrálnak a „hajózható" Ronyván, a trianoni határvonalon, hogy megöleljék ottani magyar testvéreiket. Százan és százan ugranak át, a cseh rendőrök már ügyet se vetnek a sorozatos „határsértésekre". Végre visszaérkezik Füzesséry István őrnagy meg az árkászcsapat. Jelentik, hogy mindent rendben találtak, az átadandó terület nincs aláaknázva. A túlsó oldalon álló cseh katonák autókba és motorbiciklikbe ülnek és elrobognak. Csak négy csendőr marad a sorompónál. Még néhány perc múlik el feszült csöndben, azután messze hallatszik Füzesséry őrnagy hangja. Ott áll a felsorakozott honvédek előtt és vezényel: — Vigyázz! Utánam indulj! Vitéz Füzesséry őrnagy lovára ül és átnyargal a hídon. Mögötte dübörgő léptekkel haladnak a honvédszázadok. Virágeső fogadja őket odaát, síró, kacagó, tomboló emberek ezrei. Egy magyarruhás kislány hatalmas rózsacsokrot ad át az őrnagynak. A tiszt leugrik lováról és össze-vissza csókolja a gyermeket. A bevonuló honvédek a kisállomás épülete előtt sorakoznak fel. Óriási tömeg veszi őket körül, kulacsokat nyújtanak feléjük, kenyeret, süteményt, cukrot tömnek a zsebükbe. Az oszlopokra apró gyerekek kúsznak fel és tépik le a cseh feliratokat, egy perc elmúltával már sehol sem látni csehnyelvű felírást, vagy táblát. Cserkészfiúk magyar nótákat énekelve járják a környéket, két bátor gyerek a vámőrlaktanya falára is kitűzi a magyar zászlót. És köröskörül csak magyar zászlókat látni már, csak magyar szót, magyar dalt hallani. A jelképes átadás megtörtént; Sátoraljaújhely, a csonkaország csonka határvárosa ismét egységes, ép várossá vált... — 79 — 6